A bátyám nagyon megváltozott. Hogyan kellene ezt kezelnem?

Sziasztok!

A bátyám 37 éves, én 30 és nő vagyok.

A tesómról annyit kell tudni, hogy nagyon sokáig volt magányos és sikertelen a magánéletében, nem volt párja. Láthatóan nagyon szenvedett ettől, mindig feleségre és családra vágyott. Mindig is nagyon jólelkű, jószívű, kedves ember volt, de kissé mulya, aki mellé kell valaki, hogy igazán teljes legyen. Nagy egyedüllétében amúgy volt ezer pótcselekvése, amik ellen a szüleim is igyekeztek fellépni, pl mániákusan vásárolt (ez később fontos lesz), és nagyon magába volt fordulva.

Aztán két éve megismerkedett a mostani feleségével, fél év után eljegyzés, egy év után esküvő. Most másik városban élnek, mert oda szólította őket a munka. Azóta a tesóm "kivirágzott", magabiztos, boldog, többet élt és látott a világból ezalatt a 2 év alatt, mint előtte 35 év alatt szerintem.

A problémám az, hogy nekünk mindig is, kicsi korunktól nagyon jó volt a viszonyunk, szeretetteljes baráti kapcsolatban álltunk. Ez nyilván változott, miután megismerte a feleségét, de ez eddig normális lenne, ha csak arról szólna, kevesebb időt töltünk együtt. Viszont a dolog teljesen az ellentéte lett: kifejezetten lenéző, ellenséges velem szemben, gondolkodás nélkül átgázol mindenen és mindenkin (bizonyos értelemben a szüleinken is). Ami neki és a feleségének szórakoztató, kellemes, azt megteszik, anélkül, hogy mérlegelnék, ez hogyan hat másokra, vagy hogyan esik másoknak. Velem egyenesen durva, és sértő.

Volt már konfliktusunk, melyben én léptem át a határt, bocsánatot kértem, igaz, sosem adta jelét, hogy ezt megtette volna; viszont számtalan alkalommal sértett meg engem borzalmasan. A legegyszerűbb összefüggéseket nem hajlandó észrevenni, hogy mi miért van, miért fontos nekem, pl ha szívességet kérek, és akkora háborút gerjeszt belőle, mintha megöltem volna valakit.

Említettem a mániákus vásárlásait: nos, én most abban a lakásban élek, ahol ő anno, és a sok összevásárolt sz*rt itt tárolja. Viszont az én letem is halad, ő 7. éve nem él itt, és mikor kedvesen megkérem, hogy segítsen szortírozni a cuccait és még meg is szervezem, hogy mindent elszállítsunk máshová (nem kidobni!) azzal is csak a háború van. Képes belemondani a szemembe, hogy kiszorítom ebből a lakásból, ami nonszensz , tekintve hogy 7 éve nem él itt, házas, a feleségével él innen 15 km-re, és most készül családi házat venni. Nem értem, mi jogon gondolja, hogy az én életem annyi, hogy az ő cuccait kerülgetem és tárolom a saját lakásomban. De ilyen lett: azt gondolja, neki mindenhez joga van, minden felett irányítása van, és abszolút jogtalan a cuccaihoz nyúlni akkor is, ha ő azokat 10 éve nem is látta. Óriási veszekedés van belőle, már félek felhozni, pedig én is felújítanék, rendezkednék a saját lakásomban, ő meg mintha azt várná el, hogy idehaza minden úgy marad, ahogy volt. Olyan sértéseket vagdos hozzám, amiket nem is írok le, megmondom őszintén, borzalmasan sértve érzem magam, persze hogy ő eljusson odáig, hogy bármikor szükségét érezze egy bocsánatkérésnek vagy egyenes beszélgetésnek, azt várhatom. Elhordott minden rosszindulatú némbernek, akinek állandóan csak baja van mindennel, kigúnyolt, amikor én egyedül maradtam (szakítás után). A felesége hasonló személyiség, nem néz se embert, se istent, és azt a nemes módszert követi, hogy egyszerűen elvonul a vitától, miközben lerí róla a felsőbbrendűségi érzés. Nem állnak oda tisztázni, megbeszélni dolgokat, hanem csak eleresztik a fülük mellett, így oldják meg a konfliktust, benned meg ott a sok tüske.

Az az érzésem is volt már, hogy a tesóm tképpen képlékeny ember, felveszi annak az embernek a személyiségi jegyeit, akivel van. Ez történhet itt is? Hogy látjátok?

És hogy lehetne rávenni egy ilyen embert, hogy tisztázzuk a konfliktust? Mert mi itt vagyunk, minden vacakkal mi vagyunk hibáztatva, de nem hajlandó az észérveket meghallgatni és ezáltal feloldani a feszültséget. Minden alkalommal úgy válunk el, hogy több és több bennem a feloldatlan feszkó, mert ők egyszerűen nem állnak szóba azzal, aki nem dicsérni jön őket.

Nem tudom, mit tegyek. A tesómat még 2 éve elvesztettem, az tiszta, de mostantól így fogunk élni? Meddig fog ez így menni?

Köszönöm, ha van valami tanácsotok. Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam.

30/N