Önző testvérek vagyunk?

Nem is tudom, hol kezdjem.

Tavaly szeptemberben meghalt Anyukám. Nem volt más barátom, csak ő meg a húgom. Most nagyon magányosnak érzem magam. Sokat voltam mindig egyedül, de nem éreztem magam elhagyatottnak.

A problémám az, hogy szerettem volna, szeretnék a húgomra támaszkodni, de nem lehet. Mindig jóban voltunk, együtt lakunk egy Anya által vett lakásban. Ahogy Anya meghalt, ő teljesen belefeledkezett egy akkor pár hónapos kapcsolatába.

Nem akarom kisajátítani, és nem várom el, hogy itthon üljön velem. Volt egy eset, hogy egy hétig nem láttam - ez rekord - és kértem, hogy estére maradjon itthon, mert aznap nagyon elöntött Anya hiánya, de azt mondta, hogy felnőttek vagyunk, külön életünk van, nem tehet róla, hogy nincsenek barátaim.

Egy éjszakát kértem tőle. Tudom, hogy az én hibám, hogy nincsenek barátaim, de ha lennének is, akkor is a testvéremet akarnám, hisz vele közös az, amit elveszítettem. Ő olyan "macsós" típus, ritkán beszél az érzelmeiről, és mindig körülveszi magát emberekkel.

Nem érzem úgy, hogy túl sokat várok tőle, mert amúgy elvagyok egyedül, de mindig ezzel jön, hogy élnie kell a saját életét. De én miért nem lehetek része az életének? Vagy velem van a baj? Félek, hogy el fogunk szakadni egymástól.