Tényleg ilyen szar az élete minden iker gyereknek?

Van egy iker húgom. Eddigi életét végig nyávogta, hisztizte, követelte. Egy lusta dög. Anyukám az ő házimunkáját is rám erölteti mondván biztos fáradt a sok edzéstől. Hát rohadtul nem. Hónaponta ha egyszer eljön edzésre és csodálkozik, ha elcseszi a versenyt. Persze anyám meg sajnálgatja (-Pedig olyan keményen edzettél). Az persze eszébe se jut, hogy engem éppen a felhívtak a dobogóra.

Anyámnak, ha öt kepe van rólam. A gép többi részét elfoglalja a harminc mappányi kep a tesómról. Mellesleg a legtöbbön hisztizik vagy az új játékát tartja a kezében. Én általaban nem kérek semmit soha vagy ha igen akkor én vagyok a lázadó kamasz, aki azt akarja, hogy az egész boltot megvegyék neki. A tesómnak az sem elég, hogy hetente kap valamit. A megtakarított pénzemből folyton vesz, azert kértem apámtól egy másik telefont (nem velünk lakik, de én rendszeresen felhívom. Nem kunyizok tőle, eddig csak ezt a mobilt kértem) mert a tesómnak anya odaadatta velem a telefont, mert én elvileg olyan rohadt sok dolgot kaptam tőle. Ezeken kívül még a ruhájimat nyúlja le, de anyát nem erdekli. Különben anyám a tanulmányi eredményemet sem nagyon veszi figyelembe pedig 4-es, 5-ös vagyok. Persze a "nagyon ügyesen tanuló" 2-es, 3-as húgomat, meg még tanulasközben is fotózzák. Anyám egyébkent mindenféle hülyeséget hajtogat rólunk összehasonlításképpen (én vagyok a rossz, természetesen). Ezeken kívül a húgom rendetlen, utálja az állatokat (anya értelem szerűen ebben is csak a jót látja) , hazugságokat terjeszt rólam/mond anyának és rendszeresen megaláz. Ha beteg vagyok pl.: torokgyulladás anyu rögtön rávágja, hogy ne szimuláljak és húzzak készülni, de , ha a húgom egyet köhint már rögtön megy a "jaj ne, a kis drágám beteg lett, nem megy a jövő héten iskolába, majd itthon ül, tv-zik és fagyit zabál" duma. Ugyan abba a fiúba estünk bele anyám is a húgomnak szurkol, meg mondja, hogy úgysem lesz esélyem, a tesóm meg most is mondta, hogy "te egy kis k*rv* vagy és sosem lesz ő a barátod. Ha egyáltalán lesz barátod" A mondat első felét mondja az, aki sportmelltartós fotókat tol fel magáról a Face-re. Ha akármilyen sérülésemért/sérelmemért szólok anyának jön a jól bevált "biztos kiprovokálrad" szöveg. Ellenben, ha az ikrem árulodik anyunak pl.: levettem a könyvespolcról egy könyvet, amit szerinte nem megfelelően olvasok, akkor is engem hibáztat, még akkor is, ha a "vétkem" miatt a húgom fog és karmolásnyomai látszank a karomon.

Pls. segítsetek, nagyon nem bírom már.

Szerintetek mit csináljak?

A válaszokat előre is köszi.