Én vagyok a bunkó, hogy egyetemre akarom kergetni a testvéremet?

"Kergetni"... Én nagyon nehezen, de elvégeztem már egy szakot nappalin, igaz mellette heti minimum 30 órát dolgoztam, talán ezért is ment lasabban mint az átlagnak.

Utána dolgoztam egy darabig a diplomámmal is, de aztán inkább vissza váltottam arra amit egyetem alatt csináltam, viszont a diplomámnak hála (aminek amúgy semmi köze ahhoz amit most csinálok) felsőbb pozicióba is tudtam kerülni.

Szóval szerintem egy diploma nagyon hasznos, hiszen van egy csomó olyan állás aminek betöltésére amúgy lehet egy csupán érettségivel rendelkező is alkalmas lenne, de azt megszerezni mégis csak nagyon kis esélye van, annak fényében, hogy manapság a legtöbb fiatal diplomás.

Inkább nekik adják ezeket az állásokat, még akkor is ha az általuk elvégzett szaknak nincs szorosan, vagy akár semmilyen szinten kapcsolata a meghírdetett állással...

Legalábbis nekem nagyon erősen ez a tapasztalatom.

Nem gondolom, hogy valaki ha tehetséges, akkor ne tudna elhelyezkedni egy szakmával, vagy ha kreatív és önálló akár csak érettségivel... De velünk nem ez a helyzet, mindketten szocfóbok vagyunk (én ténylegesen és súlyosabban, járok pszichológushoz is, Ő nem, de amúgy rajta is látom, ugyanazokat a tüneteket produkálja mint én), nem vagyunk kicsit sem önállóak, esetleg kretívak igen, de vállalkozásra nincs tőkénk.

A lényeg, hogy a lány nem akar egyetemre menni, mert azt mondja, hogy nem tud annyit tanulni, meg nem tudná elvégezni...

De igazából nem tud semmit az egyetemi életről, a jelentkezésről, a kreditekről, stb.

A legalapabb dolgoknak sem olvasott utána.

Egyetemi szinten jelenleg semmi nem is érdekli, bár vannak azért elfoglaltságai, érdeklődési köre, szereti az irodalmat, sokat olvas, nagyon művelt, de még magyarra sem szeretne menni (tudom, annak nem is lenne sok értelme).

Osztatlan tanárira meg végképp nem menne, mondjuk ennek örülök, szerintem oda csak az jelentkezzen aki érez elhivatottságot.

De van egy csomó szak ami szerintem mindenkinek érdekes is lehet, indul levelezőn is, és lehetőségeket is tartogat magában ami az elhelyezkedést illeti.

HR, MKTB, valamilyen "egyszerűbb" gazdasági szak, gazdinfó, vagy kicsit nehezebbek, de akár jog, vagy pszichológia. De még sorolhatnám.

Szóval én elég sokszor mondom, hogy jó lenne, ha jövőre jelentkezne valahova, mert már 20 éves lesz, de eléggé elege van abból, hogy én ezt mondogatom...

Egyébként én elfogadom, ha valaki úgy dönt, hogy elmegy gyárba, megcsinálja a napi 10-12 órás műszakot, aztán haza megy és szerényen él, ha neki ez megfelel, de a tesómnak van egy csomó igénye, új teló évente, stb.

Ráadásul mindketten otthon lakunk még, nekem is úgy lesz lakáshitelre valóm, hogy 16 éves korom óta gyűjtök, + már relative magas a fizum.

Neki 0 félretett pénze van, s korban is egy picit lemaradásban van.

Ugyanakkor azt elítélem, ha valakinek a döntéseibe túlságosan bele akar szólni a családja, ilyen sem akarok lenni, de mégis ilyen vagyok, mert komolyan fontosnak tartanám, hogy egyetemre menjen...

Mit gondoltok erről az egészről? Szerintetek normális, hogy ezzel foglalkozom, vagy átléptem a hatásköröm?