Mi történik azokkal akik öngyilkosok lesznek?

A személyiséged melyik része?

Amelyik szereti a túrós pogácsát?

Vagy amelyik inkább enné simán a bablevest?

A személyiségünk folyton változik..

Melyik verzió megy tovább?

Ez ami ma van?

Vagy ami egy éve volt?

Vagy ami holnap lesz?

Vagy ami épp halálunk pillanatában?

És ha mikor meghalunk már nem szeretjük a túrós pogácsát, mert előtte való nap megutáltuk.. Akkor az új szvérában, másik provianciában is utálni fogjuk?

Arról is sok cikk van hogy lapos a föld. Mégse mindenki hiszi ezt el..

Hogyan élhetné túl a tudat? Melyik tudat? Ez ami az agyunkban van?

Dimenziók biztos vannak. Ez az univerzum is látszólag végtelen.. Van aki ebbe is beleőrül :)

Pokol + mennyország 😃

Létezhet jó a rossz nélkül? Ahol csak jó van?

Vagy létezhet rossz a jó nélkül? Ahol csak rossz van?

A jót és a rosszat azért látjuk így mert itt mindkettő van. Vajon lehet úgy hogy csak az egyik van? és ha nincs ott idő, akk mennyi ideig? :D

Az a bökkenő h nincs ott semmi..

Minden ami van - az itt van, ebben a változó világban.

Léteznek a dolgok, és megszűnnek. Jönnek, és mennek. Nincs reflektor, és nincs fény, se zene. Szegény cirmi sincs 🐈

Ezek csak itt vannak a létezésben. Ha meghalunk, akkor ezek megszűnnek...

Egy keleti modell szerint az embert 8 részre lehet felosztani.

Ez a nyolc kapu, amin keresztül kapcsolódunk a világhoz/tudathoz.

Van az 5 érzékszerv:

látás

hallás

szaglás

tapintás

ízlelés

Aztán jönnek a finomabb részek:

gondolkodás (mint agyi tevékenység)

ítéletalkotás, megkülönböztetés (itt jön létre pl a jó, és rossz fogalma)

tárház tudat

Az utóbbi 3 a tudat 3 különálló területe.

A tárház tudatban raktározódik el minden amit az első 5-ön érzékeltünk, a 6.-al átgondoltuk, és a 7.-el megcímkéztük.

Minden olyan jelenség amit valamilyen erősséggel kötünk + v - értelemben, azt eltárolja a tárház tudat.

Tehát ha szeretjük a túrós pogácsát akkor az benne van a tárháztudatban. Ebben a belső láthatatlan magban. De ha nem szeretjük a túrós pogácsát akkor is belekerül, csak akkor taszítjuk, és próbáljuk elkerülni azt.

Amikor egy kisgyerek nő fel az oviban, és elé teszik a turós batyut, van amelyik szereti, van amelyik élből nem.. Elvileg ezek a belső hozzáállások azért jönnek létre, mert ezek különböző erősségben jönnek ki a tárháztudatból.

Aztán van még valami. Az igazi önvaló. Ez lenne a 9. rész de ennek nincs száma, mert nem lehet számozni. Nem jellemző rá. Ez maga a lélek, az állandó, az abszolút, de még csak meg sem nevezhető. De mégis ez biztosítja a lehetőséget hogy működjön az egész. Ha mégis lehetne nevezni, ez lenne a fény, és a reflektor ami fényt ad minden létező dolog kivetülésében.

Ha helyes ez a felállás, akkor mondom elég nagy bajban vagyunk, mivel minden olyan ami elől menekülünk, minden amit nem tudtunk megoldani, de persze az is amit kedvelünk - újra kialakul majd. Egy másik verzióban, de ugyanazokkal az alapokkal.

Ezért nincs egyszerű menekülés.