Nagyon aggódom, motiválatlan vagyok, mi lehet velem?

19 éves fiú vagyok, elsős az egyetemen, komoly természettudományi szakon. A középiskola első 3 évében nagyon szerettem az ilyen gondolkodós tárgyakat, nagyon jól tanultam, viszont szociális életem majdhogynem 0 volt. Ez kb. a gimi utolsó évére elkezdett megváltozni, egyre többször éreztem érdektelenséget az eredetileg szeretett tárgyak iránt, viszont bekapcsolódtam az osztály közösségi életébe (kocsmaparty stb). Viszonylag jó eredménnyel érettségiztem 2 tárgyból emelt szinten, kevés energia befektetéssel. Felvettek egyetemre, ahová elsőre szerettem volna menni. Aztán a tantárgyak iránt teljesen megszűnt az érdeklődésem, de mégis tudom, érzem, hogy valójában még mindig érdekel!

Nagyon nehezen veszem rá magam a tanulásra, leginkább élni szeretnék most már, bulizni menni a barátaimmal. (Szerencsére az egyetemen is összebarátkoztam pár jófej sráccal, akikkel hetente elmegyünk ide-oda a városban, vagyis elmentünk.. amíg nem volt vírus).

Olyan szinten belefáradtam a tanulnivalóba, hogy egyszerűen hagyom, hogy feltorlódjon a fejem felett, aztán az utolsó pillanatban meg nem győzöm kapkodni a levegőt, hogy bele ne 'fulladjak' az anyagba.

Néha egyszerűbb összefüggésekre se jövök rá magamtól, vagy nagyon sokáig tart...

Már komolyan attól félek, hogy az agyammal van valami:(

A középiskolában nagyon sokáig kezeletlen vérnyomásproblémáim voltak (akár extrém magas értékek is), mind a stressz miatt. Előfordulhat, hogy a kiégés valamely előrehaladott fázisában járok, vagy tönkrement az agyam?

Vitaminokat, omega3-at is szedek, alvásom is megfelelő.

(Még fontosnak tartom megjegyezni, hogy sosem mentem el addig az alkoholos szintig, hogy önkívületi állapotban fetrengjek a hányásomban, valamint semmiféle kábítószert nem használok!)