Futni akarok. Hogyan álljak neki?

20 éves lány vagyok, szívbeteg, asztmás, cukorbeteg és pajzsmirigy beteg. Oké, ez így leírva rosszul hangzik.

A lényeg az, hogy világ életemben sportoltam, habár javarészt kosár/kézi/box/karate részben, azonban egy sérülés majd a suli végezte után ez abbamaradt. A futást világ életemben rosszul bírtam, de elhatároztam, hogy elkezdem, hiszen annyira jónak mondják, csak van benne valami és mit mást csinálhatnék karantén idején.

Már egy hete futok, egyszer meg volt a 7 km, aztán már csak 4, 3, 2, 3 és ma reggel már csak alig 2. A gond az, hogy amint neki állok futni, először minden jó és tökéletes. Aztán egyszer csak elkezd zsibbadni a lábam, amíg nem érzem őket, utána a kezeim is. Közben egyre kevesebb levegőt kapok, míg a végén már szószerint fuldoklom. Van ventolinom, de semmit sem ér. A Therospirex szintén nem, ahogy a társai sem.

Mivel szívbeteg és cukros is vagyok, ezért figyelek, hogy a ritmusom jó legyen, és mindig van nálam víz és egy kevés cukor, ha baj lenne.

De ezzel a fulladozás dologgal nem tudok mit kezdeni. Odáig jutottam, hogy most már harmadszorra lettem rosszul, ma reggel pedig pillanatnyi eszméletvesztés is okozott. Eddig is a határán voltam sokszor, de haza tudtam vanszorogni. Ma nem jött össze, és persze pulmonológia ezekben az időkben nincs.

Mit tehetnék? Hogyan álljak neki a futásnak? Mit tudtok tanácsolni? Talán a légzés technikám lenne ENNYIRE nagyon rossz?