Állandó fájdalmakkal hogy lehetne teljes életet élni?

Fejben dől el, hogy állsz hozzá.

- lehet sajnálni magad és jaj ilyen szr, jaj olyan szr, mindent alárendelni neki és lemaradni az életről

- vagy elfogadod, hogy ez van, szr, de attól az élet halad és sok szépség van benne

Ígyis úgyis fájni fog, de az, hogy mennyire engeded át magad neki, már a te döntésed. ;)

És mielőtt kapnám a lepontozást, 16 éves korom óta élek SLE-vel és rheumatoid arthritisszel, ami azt jelenti, hogy hidegben gyakorlatilag nem tudom mozgatni az ujjaimat, úgy hasogat, tízperces guggolás után vagy kétóráig nem tudok ráállni a lábamra, de jópárszor előfordult az is, hogy szó szerint nem bírok felkelni az ágyból.

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy lényegében bármikor meghalhatok szervi elégtelenségben (a lupus miatt, ismerősöm egyik nap még az esküvőjén tándolt, másik nap akut veseelégtelenségben meghalt)

Fáj, borzalmasan, ám olyankor sem sajnáltatom magam, hanem iszok egy teát, a párom segítségével kiülök a teraszra, nézem a dombokat, a tavat. Hallgatom a madarakat, a gyerekzsivalyt (nekem nem lesz gyerekem), és örülök, hogy élek.

Nagyon nehéz pozitívnak maradni (főleg, mikor az összes ízületem késszúrás-szerűen fáj), de hidd el, ha megpróbálod, sokkal "jobb" lesz. Könnyebb. :)