Miért van állandó unalom érzésem?

Tipikusan az idei évvel kezdődött. Január második felében kritikus lett, akkor még dolgoztam, de ott is. A diákmunkám a hallgatói jogviszonyommal megszűnt. Akkor kezdődött ez az állapot, a tavasz folyamán is állandóan és már fájdalmasan.

De MOST a legrosszabb. Félek felkelni mert az egész nap, minden perce egy félelem és küzdelem, hogy hogy telik el, mit találok hogy lefoglaljam magamat? Bárhova nézek, unom, bármit csinálok, unom, ha eszek, azt unom, ha sétálok, azt unom, a korábban nem unt dolgaimat unom, ha találkozok valakivel, azt is, ha felülök a vonatra hogy legyen valami, na akkor meg teljesen. Nem tudom figyelmen kívül hagyni ezt a problémát. Meghalni is izgalmasabb lenne. Ez az aminél nincs rosszabb, de még szenvedni is jobb lenne. Nagyon lassan és keservesen telnek a napok, és minden nap előjön ez. De a fejemben is eléggé felborulva érzem magamat, mintha az unalom egy érzékcsalódás lenne és tevékenységtől függetlenül mindig ott van.

Diplomám van de még nem dolgozok mert a Profession malmai lassan őrölnek, de nem érzem úgy, hogy az majd elhozza a megoldást. Persze ettől függetlenül lesz, de ez most mindegy. Mi ez a baj ami megtalált? Sose volt korábban ilyenem, SŐT, túlságosan jól toltam a semmittevést az utóbbi pár év folyamán (pl. egyetem alatt). Legszívesebben kiütném magamat hogy ne érezzek semmit és átfeküdjem a napot.