A párom úgy érzi nincs kiút. Mit tehetne még, hogy jobb legyen a mentális egészsége?

,,Minden tudás birtokában van spirituális szinten"; ,,Harcban áll az Egojával"; ,,Gödörben van"; ,,Minden feldühíti.. ami tökéletlen"; ,,Állandóan dühös"; ,,4 fal között ül"; ,,Neki ez jár"; ,,szokott számítógépen játszani"; ,,dobókockával példálózik". Szakemberként nem leszek sem asszertív, sem empatikus: ez egy toxikus kapcsolat, amelyben Te mindenben alárendelődsz a párodnak, a párod meg jó lenne, ha befejezné az önsajnálatot és visszahúzna dolgozni játszadozás helyett. A rossz hangulata és az indulatossága alapulhat a k_rva nagy unalomra ráépült demotiváltságra és érzelmi frusztrációra, vagy lehet enyhe szorongásos depresszió tünete is, amelynek kezelését pszichiáterrel érdemes átbeszélni. Ráadásul nem akarlak elkeseríteni, de nem az átfogó tudás, hanem a szuper alacsony önismeret birtokában van a párod, azért nem tud megküzdeni a saját démonjaival. A világ szar, a folyamataira gyakarolható személyes kontroll csupán illúzió, az emberi élet pedig fele annyira sem hasznos, mint egy hangyakolónia életciklusa- ezek tények, ahogyan az is, hogy ebben kellene megtalálni az érzelmi vegetálásból kiszakító egyéni, egzisztenciális törekvést. Érdemben Te, azzal, hogy otthon körülötte tüntéskedsz, nem fogsz tudni rajta segíteni- ahogy a szüleitek, a szomszédok vagy a névtelen kommentelők sem. Egy megoldás van: menjen el dolgozni és/vagy váltson munkahelyet, tanuljon szakmát>> érezze magát újra produktívnak és akkor nem kell siratni az Egot (,,jaj hát én annyi mindenre képes lennék, csak ugye a karma..."); közben keressen fel pszichiáter szakembert ill. kérjen csoportos terápiás foglalkozást is (megfogják mondani hány alkalomra lesz szüksége). Vagy üljetek otthon, Ő dühöngjön majd fenyegetőzzön tovább, Te meg asszisztálj mindehhez érzelmileg úgy ahogyan eddigis.