Milyen az élet térdprotézissel?

Sajnos igaza van az előttem szólónak-bármilyen ironikus is...

Ha szerencséje van a betegnek, jól sikerül a műtét, és a szervezete befogadja az idegen anyagból készült protézist, ami sajnos csak az esetek bizonyos hányadára igaz. Sokan a műtét előttihez hasonló erősségű fájdalmakra panaszkodnak a protézis behelyezése után is...

Az én nagymamámnak szerencséje volt, másfél évnyi várakozás után abba a kategóriába esett, akiknél jól sikerült a műtét. Az operáció utánkb. 2 hónapig tartó rehabilitáció következett, ami abból állt, hogy járókerettel kellett közlekednie, és gyógytornász járt hozzá tornáztatni a lábait. Azóta hála az égnek, jól van, bár néha szokott fájni a lába, általában megérzi az időjárás-változást, de sokkal kevésbé fáj, mint a műtét előtt.

Mivel neki annyira el volt kopva és deformálódva a térdízülete, hogy a műtét előtt sem tudta 90 foknál jobban behajlítani a lábait, így a protézis korlátozott hajlásszöge nem jelent számára nagy változást, és nem okoz problémát. Arra viszont oda kell figyelnie, hogy nehogy elessen, és ráessen a protézisre, vagy nehogy ún. rotáló mozdulatot csináljon (pl. amikor egy helyben állsz, és elfordítod a törzsedet, akkor a térdízületed is fordul), mert akkor kiugorhat a helyéről a protézis, vagy elmozdulhat. Egyébként a protézissel gyakorlatilag visszakapta a mozgásszabadságának jó részét legalább az egyik lábára.

Sajnos az előzőkben leírtakat igazolom, nem minden esetben jobb a műtét után. Fájdalmasabb mint előtte, sokszor a 90 fokot sem produkálja, lépcsőn közlekedés nehézkes.

Az orvos az újabb műtétet elvégzi ugyan de nem ígéri, hogy jobb lesz. Akkor?...

Javallom: amíg lehet, halogatni kell a műtétet...nálam nagy felületen elvált a porc, elkerülhetetlen volt a protézis. Fáj-fáj de a sajátom...