Betegség-e, ha valaki egyetlen öröm forrása az evés, vagy legalábbis úgy tűnik?

Ez azért nem annyira egyszerű, én sajnos most nem dolgozom, úgy is mondhatnám, hogy ki vagyok szolgáltatva.

Joggal lenne elvárható, tehát, hogy briliáns kiszolgálásban legyen része, ezt szerintem így gondolja. Beszélni vele erről, vagy leginkább semmiről sem lehet.

Bármennyire is igyekszem az elvárásait szem előtt tartani, még sem elégedett. Véleményem szerint ez nem tudatos, ezért fordult meg a fejemben, hogy ez már betegség és kezeltetni kellene. De erre sincs sok esély, hogy alá vetné magát.

Egy téves rögeszme miatt kevesebbnek érzi magát nálam.