3 hete szedem az antidepresszánst, és nem segít, most érzem a legrosszabbul magam, hagyjam abba a gyógyszert?

Ilyet még nem tapasztaltam. Ez szörnyű lehet. Általánosságban tudom csak azt mondani - tehát rád lehet egyáltalán nem vonatkozik(!) (de ha kipróbálod, biztos nem árt), ahhoz, hogy valamilyen állapotodon változtass, el kell fogadnod. De emögött is picit több van. Nem azt mondom, hogy törődj bele. Sőt, nem szabad beletörődni.

Ha beletörődsz, nem akarsz majd változtatni az állapotodon, ha elfogadod, akkor viszont már tudhatod honnan indulsz.

Ha valamit akarsz, hidd el megkapod az éltettől. Ha nagyon de nagyon akarsz jobban lenni, akkor ahhoz az kell, hogy rosszul legyél. Lehet elsőre ez nem világos és érthetetlennek tűnik. Tehát ha jobban akarsz lenni, akkor teljesül és jobban akarsz majd lenni. De ha elfogadsz mindent amit ad az élet és nem akarsz jobban lenni (mert már jól is vagy) akkor már elérted a célod.

Inkább írok egy példát mert ez elég kusza.

Ha a szegény parasztól 50 éve megkérdezték, hogy hogy van mit mondott? "Jól". Ő nem akar jobban lenni, mert jól van. Most mit mond a sok betegeskedő öreg? Egyből elkezd panaszkodni. Ez fáj, az fáj még ez kéne az kéne, (jobban akar lenni!)

Ne értsd félre, nem szidni akarlak. De ha te nagyon akarsz jobban lenni, akkor ezt meg is kapod. Ne akarj a jövőben, hanem most légy jobban. Érezd jól magad. Persze milliószor könnyebb ezt mondani mint megtenni. Ezt tudom, de máshogy nem segíthetek, pedig hidd el segítenék.

Ne a jövőn és a múlton rágódj, élj a pillanatban. (nem a pillanatnak!)

Az, hogy minden pillanatban megkapod erre az esélyt, nem az jelenti, hogy az első pillanatban sikerül is. De ne törődj ezzel, csak figyelj meg minden pillanatot és ne mulassz el semmit.

Pl. ha nem tudsz aludni, akkor ezen ne rágódj, fogadd el és ne idegeskedj rajta. Koncentrálj arra ami csak "bánt", és az aktuális másodpercre. Akkor ott nem fogod ezt problémának érezni. Minden probléma az elmédben keletkezik (a depresszió, a bánat, a félelem, az üresség) de ha a pillanatban élsz, akkor több vagy az elmédnél, akkor a felhők fölött vagy és eshet az eső téged ez nem ér el! Ha nem ezt érzed, nem vagy/élsz még a pillanatban. Szóval legyen a célod ezt megtapasztalni!

Nálam is megnyilvánult a depresszió fizikai tünetek formájában is. Belső gyengeséget, remegést éreztem. Volt, hogy csak feküdtem és már bőgni sem volt erőm. Mindez egy 7 hónapos és egy 7 éves gyerek mellett akik semmit sem értettek az egészből.

Leírhatatlanul rossz érzés volt.Maga a pokol volt lelki értelemben.

A pszichiáter elmagyarázta nekem, hogy ezt az agyam kémiai zavara okozza és muszáj gyógyszert szednem mert anélkül nem leszek jobban és nem fogok tudni gondoskodni a gyermekeimről.

Abban igazad van, hogy a depressziót valami hiánya miatt éljük át. Hitem már azelőtt is volt, de Isten nem volt része az életemnek.

A megtért keresztényeket újjászületett keresztényeknek szokták nevezni. Hát én szó szerint újjászülettem.

Akit érdekel, ebben az előadásban érdekes dolgokat hallhat a depresszióról:

[link]

és egy másik:

[link]

Ez a honlap nekem rengeteget segített a nehéz időszakomban.

Szívből kívánom neked kedves kérdező és a sorstársaknak, hogy gyógyuljatok meg és legyen teljes, boldog életetek.

Ha bármilyen gyógyszer működne, akkor nem lennének betegek. Vagy legalábbis nem egyre több lenne és nem kéne a gyógyszereket folyamatosan szedni... A gyógyszergyárnak nem érdeke, hogy meggyógyuljon a beteg csupán az, hogy több gyógyszert vegyen. (tünetkezelés) Persze meg lehet mindent magyarázni materializmussal, ahogy ma divat, de ez csak a fizikai megnyilvánulás. A legtöbb betegségnek lelki oka van fizikai tünetekkel.

Van egy érdekes kísérlet a többi mellé. (ha mára még nem volt elég :))

Próbáld meg megfigyelni az érzéseid. Mindegyiket. Egy idő után felismered, hogy a megfigyelt és a megfigyelő nem lehet ugyan az! Az egyik az egó (ez nem ezotéria meg ilyenek, ez orvosilag elismert) a másik pedig te magad. Nos, amit az egód gondol (nem érez) azzal nem kéne nagyon foglalkoznod. Olyan mint egy kisgyerek. Hallgasd meg, de lépj tovább.

Ki van zárva hogy egy komoly,ORVOSI értelemben depressziós ember megtud gyógyulni gyógyszer nélkül.Ha ez így lenne,nem lennének depressziós betegek.És itt most nem a klasszikus tartós rossz hangulatról beszélek amikor valaki a gödörben érzi magát de egy kis önerővel és "önpszihoterápiával"kitud mászni belőle.Ha ez így van,akkor az nem depresszió,az biztos!Ha valakinek volt vagy van valós depressziója,az tudja miről van szó.Az összes többi ezzel kapcsolatos jó tanács ugyan nem rossz,és alkalmazni sem árt,de gyógyulást nem fog hozni,az 100%.Lehet hogy a gyógyszeripar érdeke hogy az emberek minél több gyógyszert vegyenek,de azért mégis csak vannak olyan betegségek,amikor nem lehet elkerülni a szedésüket,és valóban szükség van rájuk.Valóban csak akkor kell szedni bármilyen betegségre ha muszály és elkerülhetetlen,de akkor viszont szedni kell,mert a beteg állapota sokkal rosszabb lehet(lesz!)Nem mindent lehet megúszni gyógyszer nelkül,tudomásul kell venni,hogy sokszor csak attól javul vagy gyógyul meg a beteg.Az pedig hogy a gyógyszertől meg senki nem lett jobban,nagyon nagy tévedés.Ebben az esetben nem a megfelelő gyógyszer a megfelelő adagban volt beállítva.A leállásnál pedig szintén a beállításon van a hangsúly.Ha megfelelően,lassan,fokozatosan csökken az adag,akkor nem fogja a kínok kínját kiállni a beteg.Nyilván ritka kivételek vannak,de nem ez az általános.

Ha valakinek magas vérnyomása van és nem szedi a gyógyszert,az agyvérzést fog kapni.Semmire nem megy azzal,ha magának mondogatja reggelente vagy a tükör előtt,hogy nem vagyok beteg,nem magas a vérnyomásom,stb.Miért lenne másképpen a depresszióval?Ugyanolyan betegség mint bármi más.