Volt már valaki pánikbeteg, vagy aki még mindig az? Mik a tapasztalatai? Félelmei? Esetleg van olyan aki sikeresen meggyógyult? Gondoljátok holmi gyógyszerek vagy pszichiáter segíthet normális életet élni? Várom hozzászólásaitokat!
Egy átlagos, hétköznapi életet élő srác szeretnék lenni, viszont félek, hogy pánikbeteg vagyok. Olvastam különböző oldalakon a pánikbetegség tüneteiről és nagyon sokat magamon is észrevettem (10 év alatt)! Ezek a következők:
- Hidegrázás, izzadás, fojtó érzés a torokban, gyors szívdobogás, remegés, olyankor hideg a kezem ezt a barátaim is észrevették már, alig merek megszólalni stb. stb....
- Félek egyedül elmenni valahova, de olykor hirtelen megszólalni is idegenek előtt. (Volt olyan eset, hogy pl. bementem a postára és fizettem volna be a csekkeket, de mikor megszólaltam hirtelen pánik jött rám és csak kapkodtam a levegőt és úgy éreztem ha lett volna nálam valami azt rögtön leejtem.) Ritka esetben pedig közvetlen vagyok mindenkivel és nyugodtan tudok beszélgetni anélkül, hogy bepánikolnék.
- Sokszor érzem úgy mintha kinevetnének az emberek ( pl. tömegközlekedési eszközön, az utcán stb. )
- Eddig éjszaka az a 8 óra amit aludtam telt a legnyugodtabban, de mostanában van mikor légszomjra ébredek (nem mindig)!
- Az eddigi munkahelyeimen is ez volt a probléma, hogy egyes emberekkel féltem kontaktusba kerülni, viszont néha meg jóízűen beszélgetek akárkivel.
- A jelenlegi világnézetem kb. egyenlő egy nagyon borús, felhős égi képpel! Úgyhogy gondolhatjátok ;)
Vannak pozitív esetek is:
- Néha teljesen nyugodtan megyek bárhová és egyedül! (Ritka eset)
- Tudok nyugodtan aludni.
- Nyugodtan ülök a buszon és ha valaki szóba elegyedik velem akkor nem rémülök meg.
- A feszült helyzeteket többnyire poénos beszólásokkal szeretném oldani több-kevesebb sikerrel.
Probléma még az is, hogy görcsösen szeretnék magamnak barátnőt, de élőben nagyon nehezen merek ismerkedni! Szeretnék gyerekeket, családot mint bárki más, de a pánik sajnos mindig GYŐZ felettem! Sok dologba nem mertem belevágni emiatt! Barátaim természetesen vannak, de azok közül is megválogatom, hogy kikkel találkozom. A lényeg, hogy szeretnék már normális életet élni! Sokszor határozottan kiállok, hogy na most már ennek vége de sose tudtam még megvalósítani. Élőben pedig senkinek nem merek ilyenről beszélni, inkább erősnek mutatom magam. De valami orvoshoz már elszeretnék menni mert ennek szerintem véget kell vetni még idejében!
24/F
Kérdések:
1, Szerintetek mit kéne tennem? Orvos vagy gyógyszer használhat?
2, Másnak mik a tapasztalatai? (Elsősorban hozzáértők vagy hasonló cipőben jártak véleményére volnék kíváncsi)
válasza:Szia!Különösebben nem vagyok hozzáértő,de tapasztalataim vannak és rengeteget olvasgattam már ilyen témákban. Nekem is néha vannak pánikrohamaim,utolsó 4 napja. Az egyedülléttől félek nagyon,főleg sötétben.Nekem a legfőbb tünetem az,h szédülök,majd a pulzusom az egekben,légszomj és iszonyatos félelmet érzek,és azt hiszem,h meg fogok halni,mintha ájulni kezdenék. De volt már olyan is,h ezeken kívül még remegtem is mint a nyárfalevél. Próbálom kezelni a saját rohamaim úgy,h mikor kezdődtek,tisztában voltam vele,h nincs mitől félnem,csak a szervezetem játszadozik. Ezért gyorsan megnyugszok és ha ébren vagyok akk sokszor már nem is jön a pánik,mert amikor kezdődik,azt mondogatom magamban,h nincs semmi baj, és elmúlik magától. Nekem az éjszakai pánikrohamokkal van problémám,mert akkor a rohamra ébredek és a szörnyű félelemre,de szerencsére gyorsan elmúlik. Belátom már nekem is segítségre lenne szükségem,mert már 3 éve küzdök vele nem sok sikerrel + egyéb problémáim is vannak.
Neked ezek a tünetek amiket felsoroltál,egyszerre jelentkeznek("Hidegrázás, izzadás, fojtó érzés a torokban, gyors szívdobogás, remegés, olyankor hideg a kezem")?Vagy 10 év alatt mind külön-külön jelentkezett? Bocsi,ezt nem értettem,h gondolod. Mert ezek együttesen pánikrohamra utalnak.És az éjszakai légszomj is lehet egy enyhébb roham.A többi tünet szerintem inkább a szorongás miatt van. Szerintem elsősorban keress fel egy pszichiátert aki diagnosztizál. Nem muszáj feltétlenül gyógyszert szedned,járhatsz pszichoterápiára is,ha úgy érzed,h saját magad nem tudod a félelmeket legyőzni. Sok sikert!!!
Ha van kedved,akk írhatsz, én szívesen beszélgetnék veled. 21/L
válasza:Én voltam, de senkinek nem beszéltem róla.Szóval nem is mentem orvoshoz, mivel akkor azt hittem csak nekem van ilyen, nem is gondoltam arra, hogy odamenjek.
Nagyon rossz volt minden roham, de legjobban a halálfélelmet utáltam benne.Aztán sikerült legyőznöm.Megpróbáltam teljesen elterelni a gondolataimat róla, még ha nem is volt könnyű, de ma már az lenne nehéz, hogy még egy ilyen roham megtörténjen.
Szerintem gondolj arra, hogy nincs értelme félni.Ez csak a pánikbetegség része.Gondolj arra amikor nem mersz egyedül menni valahová, hogy máskor tudsz nyugodtan elmenni és akkor csinálod jól.
Hidd el senki nem nevet ki téged, nem is ismernek, nincs is semmi vicces rajtad, sőt nem is érdekli őket te magad.
Remélem segítettem, sok sikert!
válasza:Szia! Én szintén gyógyult pánikbeteg vagyok, és a történetemet (kivonatosan) elolvashatod a következő linken, ahol én voltam az 5. válaszoló: http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__3..
Remélem tudtam segíteni vele! Írj bátran, ha van még valamilyen kérdésed!
válasza:A hugom pánikbeteg. Szerintem, ha nem megy neked így az élet, írass fel nyugtatót, vagy valamilyen gyógyszert, neki is bevált, van amikor nem is kell szednie, mert olyan jól van :) Szóval, látom, te is jobban vagy néha, akkor nem veszed be, és kész.
Másik, ami fontos, hogy próbáld ezt megértetni a környezeteddel, sokszor azt hiszi némelyik nagyokos, hogy ez hiszti, vagy pl. hugom férje azt mondta, hugomnak azért van pánikbetegsége, mert sokat foglalkozik magával! Ez egy nagy baromság, szegény tesóm sírva jött fel hozzám, egész éjszaka itt volt és csak sírt :(
A pszichoterápia is valószínűleg segíthet, megpróbálhatod, csak úgy válassz, nehogy félrekezeljenek, a pszichiáterek kitalálnak mindenféle betegségeket még a meglévő bajhoz, hugomnál is ez volt a baj, most írtózik a pszichoterápiától, mert rontott a helyzetén. A gyógyszeres kezeléstől is, mert olyan betegségekre írtak neki gyógyszert, amik nem is voltak neki. Szóval ha pszichiáterhez mennél, érdeklődj, ki a legjobb, ne rontsd el azzal, hogy valami rosszat választassz.
Jóga, meditáció, sokat segíthet, agykontroll óvatosan alkalmazható.
A másik a légkör, amiben élsz. Ha nem csesztetnek, nyugodt körülmények között élsz, anyagi biztonságban, szeretettel vagy körülvéve, akkor elérheted , hogy teljesen meggyógyulsz.
Tudom ez nem rajtad múlik, a környezet, de próbálj meg minél nyugisabb légkört teremteni. :)
Hugommal a férje ordított, mikor kijelentette szegény, hogy nem mer elmenni egy nőgyógyászati rutinvizsgálatra. Az orvosoktól is retteg, és még tetőzte ezt a kedvese azzal, aki nyilván nem pánikos, hogy csúnyán ordított vele, lehordza mindennek, és hozzávágta a fejéhez, hogy ugyan már, ő, a férje is fél, mert új munkahelye lesz , új munkatársai, akkor ő is üljön otthon, ne menjen sehova? Szép kis megértő férj :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!