Volt már valaki pánikbeteg, vagy aki még mindig az? Mik a tapasztalatai? Félelmei? Esetleg van olyan aki sikeresen meggyógyult? Gondoljátok holmi gyógyszerek vagy pszichiáter segíthet normális életet élni? Várom hozzászólásaitokat!

Egy átlagos, hétköznapi életet élő srác szeretnék lenni, viszont félek, hogy pánikbeteg vagyok. Olvastam különböző oldalakon a pánikbetegség tüneteiről és nagyon sokat magamon is észrevettem (10 év alatt)! Ezek a következők:

- Hidegrázás, izzadás, fojtó érzés a torokban, gyors szívdobogás, remegés, olyankor hideg a kezem ezt a barátaim is észrevették már, alig merek megszólalni stb. stb....

- Félek egyedül elmenni valahova, de olykor hirtelen megszólalni is idegenek előtt. (Volt olyan eset, hogy pl. bementem a postára és fizettem volna be a csekkeket, de mikor megszólaltam hirtelen pánik jött rám és csak kapkodtam a levegőt és úgy éreztem ha lett volna nálam valami azt rögtön leejtem.) Ritka esetben pedig közvetlen vagyok mindenkivel és nyugodtan tudok beszélgetni anélkül, hogy bepánikolnék.

- Sokszor érzem úgy mintha kinevetnének az emberek ( pl. tömegközlekedési eszközön, az utcán stb. )

- Eddig éjszaka az a 8 óra amit aludtam telt a legnyugodtabban, de mostanában van mikor légszomjra ébredek (nem mindig)!

- Az eddigi munkahelyeimen is ez volt a probléma, hogy egyes emberekkel féltem kontaktusba kerülni, viszont néha meg jóízűen beszélgetek akárkivel.

- A jelenlegi világnézetem kb. egyenlő egy nagyon borús, felhős égi képpel! Úgyhogy gondolhatjátok ;)

Vannak pozitív esetek is:

- Néha teljesen nyugodtan megyek bárhová és egyedül! (Ritka eset)

- Tudok nyugodtan aludni.

- Nyugodtan ülök a buszon és ha valaki szóba elegyedik velem akkor nem rémülök meg.

- A feszült helyzeteket többnyire poénos beszólásokkal szeretném oldani több-kevesebb sikerrel.

Probléma még az is, hogy görcsösen szeretnék magamnak barátnőt, de élőben nagyon nehezen merek ismerkedni! Szeretnék gyerekeket, családot mint bárki más, de a pánik sajnos mindig GYŐZ felettem! Sok dologba nem mertem belevágni emiatt! Barátaim természetesen vannak, de azok közül is megválogatom, hogy kikkel találkozom. A lényeg, hogy szeretnék már normális életet élni! Sokszor határozottan kiállok, hogy na most már ennek vége de sose tudtam még megvalósítani. Élőben pedig senkinek nem merek ilyenről beszélni, inkább erősnek mutatom magam. De valami orvoshoz már elszeretnék menni mert ennek szerintem véget kell vetni még idejében!

24/F

Kérdések:

1, Szerintetek mit kéne tennem? Orvos vagy gyógyszer használhat?

2, Másnak mik a tapasztalatai? (Elsősorban hozzáértők vagy hasonló cipőben jártak véleményére volnék kíváncsi)