Nem tudom mi van velem, egyszerűen elveszettnek és motiválatlannak érzem magam?

Úgy érzem magam mintha csak lennék, de minek ... egyszerűen étvágyam sincs nem tudok figyelni senkire és semmire, mert alig fogom fel a történéseket. Nem merek idegenekkel beszélni meg nem is gazán tudok.

Bármi új dologba akarnék fogni egyszerűen nem merem meglépni, mert félek hogy hülyének néznek és azt hiszik hogy ezt már tudnom kellene. (az élet egyszerű dolgairól van szó..sajnos :( )

Haverjaim, barátaim nincsenek ugyanis annyira fapofám van mostanság hogy nem is akarok senkit untatni, még témám sincs... és ez a szörnyű..egyszerűen nincs miről beszélnem. Így nem lehet se barátot se barátnőt szerezni.

Ha buszon is utazok csak bámulok kifelé az ablakon, teljesen passzív időtöltés, nem csak hogy borzalmasan unalmas , de egyenesen lesújtó érzés is!

Csak telnek a napok ugyanúgy monotonul alig várom hogy vége legyen és mehessek hazafelé, de ugyanakkor bennem van a gondolat hogy ezzel nem fog változni semmi csak folytatódik ez az egész...

Játékfüggő (számítógépen) voltam és még szerintem vagyok is, de nem játszok, mert attól tartok ez taszított ilyen izolációba és letargiába olyanba hogy az életben szinte alap dolgokat nem tudok.

Így most egy gödörben érzem magamat a virtuális világ és a valós világ között.

Nem merek nyitni semerre, mert a tudatlanságom és a tájékozatlanságom gátat szab a valós életbe való beilleszkedésemhez.

Az étel se esik valami jól, egyszerűen akkor eszek csak ha nagyon éhes vagyok.

Azt gondolom hogy ha este lepihenek és mélyen elalszok akkor ha felkelek kipihenten sokkal jobban fogom magamat érezni, csak annyi a gond hogy az alvásom se a régi fel-fel kelek és jó ha 6 órát alszok, azt is csak forgolódva..

Ez így nem élet így nem lehet élni. Mit javasoltok mégis hol kéne kezdenem az életem kézbe vételét és mégis ez micsoda, depresszió?