Betegesen kötődök egy általam kitalált karakterhez. Elég rossz élményeim vannak vele kapcsolatban, de mégis hiányzik a szerep, nélküle elveszettnek érzem magam. Mi lesz velem?

Hol is kezdjem? Régen a bátyámmal sokat szerep játékoztunk, én sosem voltam mesélő, de a karakterembe szó szerint beleszerettem. Egy igazi bátor harcos, becsületes, erkölcsös, viszont nem szereti, ha valakinek megsértik a becsületét, vagy az övét tiporják sárba, néha elveszti a fejét. A karakterem hatására megtanultam profi szinten vívni, és elég sok vívótechnikát elsajátítottam, noha nem én voltam a legjobb, de tehetségesnek tartottak. Később csináltam egy jelmezt és vettem egy fakardot, és a tudásomat az utcán akartam kompenzálni. Estefelé kijártam, és gyerekeket tanítottam vívni az utcán fakardokkal, mindig szerephez hűen beszéltem, és néha pár részeg is belém kötött, amit nem hagyhattam "megtorlás" nélkül, mivel megsértették a becsületemet, sok ilyen harcom volt, de szerencsére mindannyian megúsztuk kisebb sérülésekkel. Egyszer eltörték a csuklóm, amikor egy nézeteltérést akartam elsimítani három ember között, beleszóltam a vitájukba. Hónapról hónapra egyre rosszabb lett, egyre jobban a karakterem "lettem". Elkezdtem azt érezni, hogy amit csinálok az az életcélom, ezért élek, már nem vállaltam több alkalmi munkát, a testvéremtől kaptam pénzt. A jelmezemet tökéletesítettem, a szobámat is átalakítottam, sokszor az utcán aludtam, miközben "őrködtem" a templom vagy egy bolt előtt. Még egy kardod is készítettem alumíniumból (egyébként elég éles volt), először csak dísznek, később magammal vittem ezt is. Egy este, ez fél éve volt, megláttam egy párt, veszekedtek, amikor a férfi megtépte a nő haját, és az felsikoltott, akkor elpattant bennem valami. Ráütöttem a férfira, lecsaptam a kardmarkolattal, majd fellöktem, utána megfenyegettem és ráemeltem az éles kardot. Szerintem feljelentett, mert bevittek nem sokkal később, a nőtől valamiért nem kaptam köszönetet. Itt volt pár olyan rész, amit nem mesélnék el szívesen. A lényeg, hogy gyógyszeres kezelésre kényszerítettek és a bátyám felügyeletére bíztak, a kardot elvették, a testvérem a jelmezt és a fakardokat is elrejtette.

Egészen mostanáig egyik napról a másikra élek, és még mindig hiányzik a karakter. Sokszor észre veszem, hogy a tükör előtt próbálom a szerepet, majd elkezdek sírni. Teljesen elveszettnek érzem magam. Valaki, aki esetleg már átélt ilyet, leírná a tapasztalatait? Mit tudtok tanácsolni?

25/F