Depresszios lennek? 14/L

Kezdjük ott hogy pontosan egy eve anyukam kiment Nemetorszagba az anyagi helyzetunk miatt.Akkor nem akartam elotte sirni mert tudtam hogy milyen nehez neki igy is,de amikor elment a vonattal egész uton hazafele a kocsiban csendben sirtam....Sokat skypeoltunk de anyak napjan nem tudott ott lenni velem,ujevkor egyedul voltam ,mert apa aludt a testverem meg gepen beszelt a bararnojevel,en meg egyedül a szobámban sirtam *nagyon erzekeny tipus vagyok*.Karácsonykor hazajott de akkor epp megvolt nekem *előtte novemberben jott meg igy nem is volt senki akivel ezt fel tudjam dolgozni* ezert rossz kedvem is volt ,nem szóltam hozza amit utolag nagyon megbantam.Miutan elment akkor kezdodott az hogy meg a szokasosnal is csendesebb lettem,teljesen levert voltam,az ofom folyton kerdezgette hogy mi bajom van.Egyre tobbet gondoltam anyara,siras rohamaim voltak azaz csak ugy elkezdtem bogni,semminek nem orultem es mindig duhos voltam,senkihez nem szoltam csak duzzogtam.Voltak olyan pillanataim amikor feleslegesnek találtam magamat,es nem lattam semmi ertelmet annak hogy tanuljak,dolgozzak hiszen UGYIS MEGHALUNK.Es nem tartom normalisnak hogy egy 14 eves lany ilyeneken gondolkozzon.Nemrég utaztunk haza Nemetorszagbol anyatol anya nelkul.Persze megint nyakunkon az anyak napja amin megint nem veszek reszt.Erdemes ezzel pszichologushoz mennem?Anyanak nem volt alkalmam elmondani es nem is akartam mert felek mar elmondani neki bármit is,mert nem akarom hogy ez agassza ot.Ez depresszio lenne?Vagy valami mas?Hogyan tudnam lekuzdeni?

*sok helyen olvastam hogy tereljem el a gondolataimat valamivel de egyszeruen nem tudom hogy mivel tudnám mert semmihez nincsen kedvem vagy kellekem nincsen hozza pl.a rajzolashoz.*

Megkoszonnem a válaszokat.