Minden 20-on éves úgy érzi, hogy ővé az összes gond és kilátástalan a helyzet?

Amikor gyerek voltam, jó volt minden,ahogy egyre jobban felnőttem már nem így volt.. 10 évvel ezelőtt 12 évesen,azt gondoltam,hogy majd 10 év múlva milyen jó lesz a magam ura leszek,senki nem szólhat bele semmibe.

22 évesen azt látom,hogy se előre se hátra,semmi jó.

Anyám kicsit szigorú volt,többnyire soha semmit nem engedett.. a nővérem ebből valahogy kitört,azt látom..de nem érzem azt,hogy 100%-ban stabil lenne..

azt látom,hogy irányítani akarja vagy irányítaná az életem.. spórolgassak,üljek itthon,ha bármit veszek,azt minek, hülyeség,drága..

Nagy pofás vagyok alapjáraton az emberek idegeire tudok menni.. bármi ilyenben 100%-ban oda tudok tenni.

Ilyenkor azt látják,hogy önbizalmam 101% semmi gondom.. örülök,hogy ezt látják,de nem így van..

Nem volt még párkapcsolatom.. egyszerűen nem is mernék haza hozni senkit,bemutatni..néha azt érzem,nemhogy jó egyedül nem kell senki a nyakamra,aztán máskor nem ..másnak kiegyensúlyozott az élete lépked felfelé,azt látom..

Én egyszerűen nem tudok ellépni innét, olyan vagyok,mint egy kutya,mint akit mindennap ütnek,de annak ellenére is vissza jön.

Gondolkodtam a külföldi munkán,de nem tudok elmenni nem érzeném jól magam. Egyedül sem akarok. Nem tudom itt hagyni a családom,de ha el is mennék nem lennének egyedül ..

Mások belevágnak mindenbe támogatják, én meg csak azt kapom,hogy hülyeség, pénz kidobás. Igy vagy nem merek bele vágni vagy mások háta mögött aztán csak szarul érzem magam.. Nem tudom,hogy mit tegyek. Annyi tervem van de semmibe nem merek belevágni.. más fiataloknál meg azt látom,hogy jó az életük vagy legalábbis jobb .