Menjek pszichológushoz? Nem igazán látom, hogy hogyan is tudna segíteni.

Alapvetően nagyon kedves, vicces, mosolygós, közösségi lány vagyok.

Vannak rosszabb napjaim (mint mindenkinek) amikor morcos vagyok, stb...

Viwzont ha nem vagyok emberek között legtöbbször ugyanezt érzem, folyamatosan sírnom kell, fájdalmat akarok okozni magamnak, vagy csak tönkretenni valamit.

Rosszabb napjaimon a testemen lévő anyajegyeket kaparom, karvolom és ilyenkor arra gondolok hogy bárcsak elrákosodna. Többször nyomom el ilyenkor a karomon, lábamon (egyszer még a saját arvomon is) a cigaretta csikket.

Én nem ilyen vagyok, én tényleg egy kedves mosolygós "kislány" vagyok. Ilyenkor olyan érzésem van mintha elborulna az agyam egyszerűen