Miért van, hogy könnyebb választásnak láttam az életben a halált mint küzdeni?
Sajnos elég rossz gyerekkori emlékeim vannak nem volt egy szép életem főleg szülői téren eléggé sokat veszekedtek ha nem egymással akkor velem , sose éreztem azt , hogy szeretnénk mindig csak azt , hogy sose tudok megfelelni nekik. Mamám volt az aki teleg közel állt fontos volt de itt hagyott 8 éve elég sokat hianyolom , siratom , hogy nélküle sose lesz boldog és teljes életem.
Sajnos oviba is bántottak , iskolába is nem voltak igazi barátaim de sose értettem miért aztán lettek annyira jó volt H valaminek a része lehettem magam elől az utolsó szendvicseket is oda adtam neki úgy voltam vele én ki bírom de egy nagy helyzetben nem álltak ki mellettem és mindenki megutalt a semmiért bántottak a szüleim is váltak elköltözünk új iskola új emberek de valahogy itt se találtam a helyem mindenkivel jó szívű voltam de csak bántottak.
1 éven belül megalapították H idegi alapon ér rendszerű problémám vannak. És nincsenek barátaim és szenvedek hiába próbálok pozitív lenni a fájó emlékek elnyomják a mintha a lelkem a testemben szorult volna és nem találja a kiutat és oda bennt ordít hátha megtalálja valaki
Sajnálom, hogy ennyi problémád van. :(
Amit tudok javasolni:
- Ne gyötörd magad, hogy nem tudsz megfelelni a szüleidnek, vagy bárki másnak. Nem gondolom, hogy a szüleid segítettek volna neked abban, hogy képes legyél megfelelni azoknak a bizonyos elvárásoknak, szóval ne is hibáztasd magad emiatt.
- Ne gondolkodj folyamatosan a rossz emlékeken. Ne engedd, hogy ezek befolyásolják a jelenedet és a jövődet. Gondold át ezeket még egyszer, utoljára, de olyan módon, hogy próbáld meg megtalálni az okait annak, hogy miért bántottak a különböző helyeken a többiek. (NEM te voltál a hibás, ezt most szögezzük le. Lehet, hogy néhányszor te is hibáztál, de hát emberek vagyunk, mindenki hibázik; de ez egyáltalán nem ok arra, hogy mindig bántsanak.)
- Nem kell, hogy sok barátod legyen. Elég, ha egy-kettő van, de azok normálisak, és nem hagynak cserben, ha baj van. Lehet, hogy ez a közösség is ugyanolyan rossz, mint az előző, de lehet, hogy mégis vannak hozzád hasonlóan visszahúzódóbb típusúak, akikkel majd "egymásra találtok" idővel. De ha nincsenek, akkor se ess kétségbe, szélesebb körben biztos lesznek (teljes iskola, könyvtár, sportszakkör, bármilyen szakkör stb.)
- Ha úgy gondolod, hogy segíthet, keress egy jó pszichológust, akivel tudsz beszélgetni ezekről a problémákról, és aki tud neked életvezetési tanácsokat adni.
Sok sikert. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!