Lehetséges, hogy nem a teljes munkaidőre születtem?

Ez eddig ami legmegfelelőbb mint képességeimnek, mint természetemnek, egyéniséenek.

Már késő lenne nekifogni mást tanulni, ugyanis már így is öt éver tanultam ezt a szakmám. Nem a szakmámmal van a baj, hiszen azt szeretném, hanem a munkamennyiséggel, stresszel stb. Nagyok az elvárások manapság, nem lehet csak úgy eldolgozgatni kellemesen, a főnők látni akarja, hogy utolsó lélegzetvételünkig teperünk.

Így manapság egy jó munka sem a szórakozásról szól hanem a hajtásról, célkitűzések teljesítéséről és határidőkről. Nincs olyan hogy megfelelő vagy jó munka. Egy kutya az összes.

4

Én ezzel amit leírtál nem tudok egyetérteni mert szerintem nem normális, inkább már megszállottság kategória amikor az embert semmi nem érdekli csak egy dolog.

Engem például nagyon sok minden érdekel de egyik sem annyira, hogy egyvégbe azzal foglalkozzak. Szerintem ez beteges is ha valaki ebben leli örömét, bármennyire is azt hirdetik, hogy a munka nemesít.

Nem is a légkör, nem is a kollégák hanem maga az életstílus, program, beosztás stb ami szerintem kifacsar. Úgy érzem benne vagyok egy mókuskerékben amiből nem lehet szabadulni és csak teperni kell, hogy meglegyenek az alapszükségletek. Nem azt mondom, hogy tudok mást megoldást de attól meg hadd be kelljen mosolyogva ledolgoznom életem javát. Belegondolni is rémisztő, hogy csak ennyi van egy életben benne, hogy szinte folyamatosan a munkahelyen vagyunk, csakhogy cserébe legyen mit ennünk innunk és legyen hol aludnunk. Olyan rabszolgaság érzése van az egésznek. Hiszen annó is lehettek emberek akik azerettek evezni, köveket emelni és szórakozásnak foghatták fel a kényszermunkát, bár meglehetősen kisebbségben voltak. Akárcsak ma a boldog beosztottak.

7

De ha elnyomod az nem még rosszabb?

Fogalmam nincs hogy tudnak így élni az emberek. Élet nélküli életet élnek és nem tesznek fel kérdéseket, hogy miért hanem csak csinálják.

Köszi a tanácsot.

Hát lehet más lenne a hozáállásom ha saját magamnak dolgoznék ám rengeteg a kockázat és eddig ahány üzletembert megismertem mind idegbeteg volt. Gondolom a stressz kikészítette őket, vagy vmi ilyesmi.

Az üzleti élet elég komoly csatatér, érdekek ütköznek meg gyakran semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, hogy érdekeiket érvényesítsék. Ezert is nem vonz annyira az üzlet.