Minden alternatív gyógyító tevékenység kuruzslásnak minősül?

Törvényes onnantól, ha nem tudják bebizonyítani, hogy árt. És ennyi. Sajnos nem kell a szabadalmaztatás előtt bizonyítani, hogy hatásos, mégis elkérhetnek miatta hatalmas pénzeket.Ezért fordulhat elő, hogy egy módszernek vagy mondjuk "gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítménynek" semmilyen hatása nincs, vagy még súlyosabb esetben később derülnek ki káros következményei. Amúgy nem minden, a gyógynövényeknek például tényleg meglehetnek a hatásik. Azok az új módszerek pedig, amik hatásosak, hamarosan bekerülnek majd a hagyományos orvoslás eszköztárába is. (A gyógynövényekkel kapcsolatban is annyit említenék meg, hogy a hatóanyagot kivonva vagy mesterségesen előállítva ugyanazt a hatást lehet elérni, csak nem változik az anyag mennyisége attól függően, hogy milyen talajból nő, és nem kerül bele más, esetleg mérgező anyag másik növényi részből, szóval tablettában biztonságosabb.)

Amúgy megkülönböztetünk tudományos megfigyeléseken alapuló, vagyis "hagyományos orvoslást", melyet előzetes vizsgálatok sikeres eredményei alapján engednek piacra; és alternatív orvoslást, amit a fentiekben leírtam, de egy igen tág fogalom. (Az egészségügyben dolgozók utóbbira jobban szeretik a komplementer (vagyis kiegészítő)gyógyítás kifejezést használni, ami azt sugalmazza, hogy ha már a zuzmóteába veted minden hited, legalább a felírt gyógyszereidet szedd be mellette.)

A legveszélyesebb az egészben, hogy sokszor orvosok adják a nevüket az alternatív termékekhez és szolgáltatáshoz. Szomorú, de őket általában a pénz reménye hajtja. Nem szabad bedőlni nekik, még akkor sem, ha nyolcvanszor többe kerül, mint amit az onkológus ajánl - mint ahogy az lenni szokott...

Ha valaki mégis alternatív gyógymódokhoz folyamodik, kérlek titeket, emberek, tényleg komplementer terápiaként alkalmazzátok, és feltétlenül jelezzétek az orvosoknak, hogy biztosan ne legyen ütközés a két módszer között!!

orvostanhallgató

Az első hozzászólónak igaza van.

A gyógyszereknek nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelniük, bizonyítani kell róluk azt is, hogy hatásosak, és azt is, hogy nem ártalmasak (pontosabban az alkalmazás előnyei meghaladják a hátrányaikat).

Ehhez egy rakás laboratóriumi és klinikai vizsgálatot végeznek, pontosan meghatározzák az adagolást, a kölcsönhatásokat, a mellékhatásokat stb. Így egy gyógyszer kifejlesztésétől a piacra kerüléséig kb. 10 év telik el!

Ezzel szemben egy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény estén nem kell bizonyítani azt, hogy hatásos.

Ha készülnek is vizsgálatok ezekkel a szerekkel, azok ált. nem megfelelőek, nem elég nagy mintával készültek stb.

Nyilván vannak olyan készítmények, amik tényleg hatnak, de ezeket a hagyományos orvoslás átveszi. Eredetileg pl. bizonyos szívgyógyszerek és az aszpirin is növényi hatóanyag.