Aki kapott kemoterápiát, hogy bírta, mennyire viselte meg, robbant le? Kort nemet írjatok, meg hogy milyen bajjal küzdötök.

"De kemózz mert a magadfajta fazonok megérdemlik ."

Kösz. Szerencsére eddig még nem volt rá szükségem, de ha döntenem kell, az internet sötét bugyrai helyett inkább az orvosokra hallgatok.

Kedves 1. válaszoló!

Van fogalmad róla hogy mit írsz, vagy csak írod a hülyeséged és esetleg jössz azzal, hogy majd alternatív megoldással gyógyítható a rák?! El kell keserítselek, de sajnos én magam átéltem 21 évesen, és ha nem kaptam volna kemoterápiát, már nem élnék! Szóval kérlek gondolkozz, mielőtt terjeszted a baromságot! Igen, valóban méreg, de valamit valamiért...

És a kérdezőnek válaszképp: Én személy szerint jobban viseltem az átlagnál, mert hányni egyszer sem hánytam, ez köszönhető volt a jó minőségű hányingercsillapítónak, viszont végbélfisszúrám és aranyerem lett tőle, mert nálam székrekedést okozott, míg valakinél inkább hasmenést okoz. A nyálkahártyám roncsolta folyamatosan, mert tudni illik a kemoterápia mindenre kihat és elsősorban a szőrzet, haj és a nyálkahártyákat veszi célba. A nyelvem és a szám belseje mindig tele volt aftákkal, emiatt sokszor nem volt étvágyam a vége felé. Viszont azokat az időszakokat leszámítva nagyon is jó étvágyam volt. Azt hiszem az utolsó előtti kezelésnél volt olyan súlyos afta és fekély a számban, hogy rettentő fájdalmaim voltak, amik miatt nem kívántam enni és így értelemszerűen beindult a fogyás is. Ecseteltem mindennel, de sehogy nem akart elmúlni, mert útban volt és sokszor egy korty víz is csak irritálta. Aluszékony és fáradt voltam a kemotol, ezért voltaképpen szinte az egészet végigaludtam, úgy könnyebb volt átvészelni. Összességében kibírható, a mindennapos injekció volt baromi fájdalmas meg amikor centrális véna kanült ültettek a nyaki vénámba az összes kezelés előtt, mert a kezemben lévőket tönkrevágta a az első adag kemó.

Másodjára nem csinálnám végig valószínűleg, úgyhogy remélem is hogy nem kell többé átélnem, viszont mindenkit arra próbálok buzdítani, hogy akinek jó esélyei vannak a gyógyulásra, az ne féljen igénybe venni a terápiát, mert sokszor az az egyetlen esély az életbenmaradásra! (mint ahogyan nálam is)