Hogy éljek normális életet?

Depressziós vagyok. 5 évig szedtem antidepit. Mellette is volt depressziós epizód. Családomban volt depresszió, öngyilkosság. Szülők betegek, szenvedélybeteg volt az egyik. Végig néztem késelést és más borzalmakat is. Tönkre tették az életem. Idegileg labilis vagyok. Nem rudom elfogadni, hogy egy-egy depressziós epizód miatt, legmagasabb antidepi dózis mellett is olyan súlyosak a tüneteim(képtelen vagyok gondolkozni is, munkámat ellátni, memóriazavarom van), hogy amit elértem, azt elveszítem. Rengeteg melóhelyem volt már. Alacsony a problémamegoldó képességem, és a memóriazavar a legrosszabb.Nem akarok a társadalom perifériáján nyomorogni, leszázalékolva, vagy a pszichiátriáról ki-be járkálva, kitaszítottan, lenézetten élni. Egyszer egyik melóhelyen az üzemorvos köpött a főnöknek, hogy mi a helyzet. Gyűlölöm magam, amiért ilyen vagyok. Magas az intellektusom, felsőoktatást végeztem, mégis ha a betegség kiújul, olyan vagyok, mint egy retardált. Még fejben számolni sem tudok olyankor, és hülyeségeket beszélek. Ez így kínszenvedés. A párom se fogja ezt kibírni. Véget akarok vezni az életemnek. Nem figyelemfelkeltés miatt, nem önsaknálatból, hanem azért, mert ez nem élet ilyen formában. Amit felépítek egy melóhelyen(csodálnak a tudásom miatt, a készségeim miatt segítséget kérnek, aztán romokba dönti a betegség. Nem akarok így élni... Igazából ezen pár válasz nem is segíthet...