Szerintetek mit tegyek? Jelenleg 26 éves vagyok, és több fajta betegségben szenvedek. Lelki és testi betegségeim vannak amik miatt nagyon le vagyok korlátozva. Nem tudok dolgozni se rendesen normális életet élni! Ebből van-e kiút szerintetek?

Muszáj magadat lefoglalnod. Ki kell lépned az önmarcangoló gondolataid köréből. Találj valamit, ami miatt fel kell kelned reggel az ágyból, ami tart bizonyos ideig és ami az időt nem egy végtelen, nyúlékony masszává teszi, hanem valamivé amiből nincs elég/épphogycsak pont elég van, és így értékelni fogod. Ha nem sikerül fizetős munkát találnod, önkénteskedj. Mindegy, mit. Kórházban, hajléktalanokkal, menhelyen, amelyik szimpatikus. És keress fel egy pszichológust, ha eddig nem tetted, a pánikbetegséged és a depressziód ügyén! Nem tudom, magadat diagnosztizáltad-e vagy szakembernél voltál, de léteznek gyógyszerek is, és terápia is, ami segíthet rajtad.

És mellette pedig: elfoglaltság, elfoglaltság, elfoglaltság! Legyen napirended, legalább hetente négyszer hagyd el a házat és menj emberek közé (erre REMEK lehetőség a munka/önkénteskedés), és a köztes időben is, tegyél olyat, aminek szerinted van értelme. Mindig is szerettél volna folyékonyan beszélni franciául? Itt az ideje, hogy megtanuld! Nézz nyelvtanfolyamot, vagy ha nincs rá pénzed, képezd magad, esetleg próbálj találni valakit (akár itt, gyak.on is) aki csatlakozna hozzád! Vagy fess, rajzolj, fotózz, találj hobbit magadnak! És mozogj sokat. Minimum heti három órát. Ha egészségügyi okokból nem is tudsz mást, de legalább heti háromszor menj el egy órára gyalogolni. Szervezz programokat a hétvégére a családoddal, menjetek el kirándulni, múzeumba, vagy ami érdekel. Törődj velük, segíts nekik ahogy csak tudsz, mert az téged is boldoggá fog tenni, és értékesebbnek fogod érezni magadat, ha mások számítanak rád. Hidd el, ha ezeket a tanácsokat megfogadod, nagyon sokat fog fejlődni az életminőséged, és kiutat nyersz ebből a szomorúságból. Csak ne add fel, és mindig vidd véghez az elhatározásaidat!

Azt gondolom hogy van kiút, igen.

Talán olcsónak tűnik, amit mondok, de azt gondolom hogy legelsősorban minden hozzáállás kérdése. Nincs olyan élethelyzet, olyan nyomor akár, amivel együtt is ne lehetne megtalálni az élet értelmét és értelmessé tenni azt. Ezt kell megpróbálni meglelni, hogy jelen helyzetben mi volna számodra, amivel értelmessé teheted az életed és talán egyszersmind valamilyen szinten el is vonhatod a figyelmed a saját problémáidról. Első körön az jut eszembe hogy pl próbálj meg másoknak, akár sorstársaidnak segíteni. Hiszem hogy pl úgy saját magán is segít az ember, ha másoknak is adni próbál. Például segíthetnél azzal is, hogy elmondanád másoknak, akik esetleg hasonló helyzetben vannak, hogy te magad hogyan tudsz megküzdeni mégis a bajaiddal minden nehézség ellenére.

Lehet hogy hülyeség amit beszélek, de ez jutott hirtelen eszembe.

Valamint az is például, hogy ha teheted, olvass Viktor Frankl-től könyveket. Ő pl azt hiszem hiteles vélemény atekintetben hogy hogyan lehet -és hogy egyáltalán lehet- megtalálni a legrosszabb élethelyzetben is az élet értelmét, ami minden egyéb körülménytől és tényezőtől függetlenül is van és meglehet találni. Ő egy koncentrációs tábor túlélő.

Egy másik nagy túlélő mondása is eszembe jutott, aki valahogy kb azt mondja hogy a túlélés, a kvázi körülményektől független boldogság/boldogulás kulcsa, hogy ne dramatizáld a helyzeted. Az plusz tehertétel pszichikailag saját magad számára.

Szia!

Én is 26 éves vagyok!

Van egy betegségem ami miatt nem tudok én sem dolgozni.

Azzal foglalom le magam,hogy szinte minden nap sportolok.

Kívülről teljesen egészségesnek tűnök,és fizikailag nincs semmi bajom.A betegségem pszichés eredetű és kisgyerekkorom óta fenn áll.

Nem tudok idegen helyen wczni.Az iskolákat kínszenvedés által végeztem el.Minden este szorongva feküdtem le aludni,és heti 5 alkalommal napi 10-15 órákat bírtam ki wc nélkül.Egész nap nem ittam semmit.

Ahogy fősulira jártam kicsit szabadabb lett az egész,nem volt annyira kötött és kicsit megnyugodhattam végre.

Viszont most megint teljesen depressziós vagyok,már nem tudok és nem is akarok visszatérni ebbe a stresszes életbe.Nem is bírnám,ha belegondolok,nem is tudom,hogy vészeltem át a gyerekkort.

Jelenleg nem tudom mihez kezdjek,próbálok itthon végezhető munkát találni,de a nagy részük kamu,és nem biztos jövedelem.Ilyenre pedig az életemet nem alapozhatom.

Már arra is gondoltam,hogy az erotika iparban próbálkozom,mert ott rövid idő alatt több pénzt lehetne keresni.De az nagyon kemény lehet,nem hiszem h bírnám idegileg.

Én is sokat gondolkodtam már az öngyilkosságon.

amúgy a gimiben kitűnő tanuló voltam,a tanáraim is azt hitték sikeres jövő áll előttem.

Sajnos az egészséges embernek is nagyon nehéz boldogulnia ma.Aki beteg attól meg azt várják el,hogy haljon meg.

Utolsó sem tudja mi az a pánikbetegség.

Sokan ezeket a betegségeket úgy képzelik el,hogy elmész az orvoshoz és biztos a gyógyulás,az is maximum 1-2 hónap alatt.

Az ilyen betegségeket max enyhíteni lehet.

Kevesen képesek véglegesen megszabadulni tőle,mivel egy nem egy vírus,ami ellen védőoltást kapsz és megszűnik a probléma.

És vannak enyhébb és durvább esetek.

Attól,mert te ismersz esetleg egy enyhébb tünetekkel rendelkezőt,attól még vannak durvább esetek is.

Szerintem inkább te szégyelld magad,hogy bűntudat akarsz kelteni egy beteg emberben.

Örülj,hogy te egészséges vagy és ne irigyled mástól azt,hogy nem tud dolgozni és nincs semmije.