Normális, hogy így állok a halálhoz?

"23 éves vagyok, elég sanszos, hogy szarkómám van"

mi az, hogy sanszos?

megannyi más....

egy fejfájás és ízületi fájdalom miatt ez szarkóma?

inkább pszichológushoz kell menni a hipochondriád miatt

Második válaszoló, te aztán bunkó vagy!

Nem tudom, mi az a "sanszos", de válaszolok.

Kérdező, én nem értenék egyet azzal ha fel akarnád adni az életet. Szerintem mindig bízni kell a gyógyulásban és meg kell tenni, amit csak lehet. Nekem édesapám volt sajnos daganatos beteg és egy olyan betegséggel (az egyik legsúlyosabb) élt három évet a diagnózis után, ami után amúgy átlagban egy évet élnek! Nyilván kegyetlenül fáj a hiánya, de mindenki azt mondta nekem, onkológus orvos ismerős és mindenféle orvos, hogy ez kivételesnek számít. És amúgy nem is csak a tumor okozta közvetlenül a halálát, szóval ha egyéb dolgok nem járulnak hozzá, akkor lehet még ma is élne. A párom édesanyjának pedig korábban tüdőrákja volt, de már mióta semmi baja, szerintem már 10 éve is van annak, hogy kikezelték belőle és most sincs rákos betegsége.

Szerintem sosem szabad feladni. Meg tudom érteni, hogy az illető nem akar szenvedni, édesapámnak sajnos az utolsó egy hónap volt a legrosszabb de azért éveken keresztül teljesen jó állapotban volt, pedig többször is műteni kellett és sugárterápiát kapott. Nagyszerű orvosok kezelték, nekik köszönhettük, hogy sokszor mentették meg az életét és mindig a saját lábán, mankó nélkül, károsodás nélkül tért haza.

Az orvostudomány ma már elég fejlett, lenne még bőven mit javítani rajta, de sose tudhatod, hogy mikor találnak fel egy új kezelést.

Az interneten is sokat keresgélhetsz, én nagyon sok mindent találtam, amikor apukám volt beteg.

Ha az egyik kórházban nincs valamilyen kezelés, lehet, hogy máshol igen.

Klinikai vizsgálatok is zajlanak, amikre lehet jelentkezni. Időigényes lehet, de szerintem küzdeni kell az életért.

Én azért a helyedben nem adnám fel. Ha nekem a gyermekem vagy a párom lenne ilyen helyzetben, én képtelen lennék elfogadni, hogy hagynom kell meghalni. Na meg persze gondolj arra, hogy mit élnének át. Míg életben vagy, addig legalább van remény.

Bocsi a hosszú kommentért, de van valami, ami szerintem nagyon fontos: nem szabad feladni, az életünket nem lehet csak úgy eldobni! És egészen addig amíg meg nem halunk, nincs késő és van remény!