Ebből van kiút?

2023 van.

Megfogadtam pár dolgot.

Viszont úgy érzem az alapveto dolog mellet, amiken végig mentem nem tudok elhaladni mellette.

Úgy éreztem majd ez az év egy új kapaszkodó, de valahogy nem érzem az áttörést amit kellet/ kellene volna.

Rólam amit tudni kell: 20 éves vagyok,

Amióta gimis vagyok, azóta kísért engem és a családomat a szerencsétlenség. Szóval 6 éve tehát 14 éves korom óta. ( egyébként is visszahuzodo volt mert nagyon sok betegségem volt... S általános iskolaban is sokat betegeskedtem így sokat nem tudtam részt venni benne. De meglett) szóval ahogyan bekerultem a gimibe kezdődött az én kis korszakom. Épphogy beléptem a gimi kapuiba rá 2 napra meghalt nagypapám, akit nagyon szerettem. 1 hétig nem is mentem sehova.... Majd jöttek a betegsegek, családi, egyéni gondok. Sokszor hiányoztam, lelki problémák miatt. S amikor 16-17 évesen ott állsz, s nem tudod merre tovább gáz... 2019-ben találtak egy daganatot a lábamban... Azért.... Ennyi idősen.... De észre lett véve, szóval még műtötték és 8 hónapra rá újra tudtam járni, közben csináltam a gimit. Ami érdekes, nem voltam igazán az osztaly közösség része, mert amikor testben ott voltam agyban nem. Arról nem is kell beszélnem e mellet, hogy nagyon sokat játszottam, fuveztem, energia ital stb, hogy tompítsa ez is a valóságot.... Betegségeimre nem tett olyan sok jót.

Majd, jött egy autó baleset, az én tini sérült lelkem problémi... + családban betegsegek, és nagymama halála....

Majd érettségi kovid alatt, arra is rá tette a bélyegét a történt dolgok. Barátnőim nagyon sok lehetett volna, mert ( jóképű, helyes srácc vagyok) s a történet dolgok megerősítettek mindenben is. Volt önbizalom meg minden... Viszont amikor odáig jutottunk meséljek magamról 6/6 lány összeroppant melletem.

Majd most itt vagyok technikumba, s az az érdekes nem vagyok boldog... Nagyon sok mindent ateltem, tényleg... Most is tegnap is, nagynéném után én vittem szüleimet kocsival a kórházba.... Számtalanszor hívtam még anno mentőt apámnak, mamanak, papanak... Nem nem én voltam mindig ez... De az esetek 90% - ba én voltam minden rossznal ott. Voltam pszichológusnal is már... De úgy érzem nem tudom merre haladok...

Látom barátaim akik nagyon is segítőkeszek ebben... S nagyon szeretnek is engem... De nem tamszkodhatok mindig rájuk. Sajnálom ennyi év csak így elment, és mint mondtam... Sokat gameltem, fű, energia ital, utóbbi időkben már pornó is volt eléggé sok... Úgy érzem olyan forduló ponthoz értem, hogy vagy most változtatok... Vagy ennyi egy szar életem lesz.

Amit szeretnék.... Egy jobb életet, sport, megfelelő étkezés, több élmény, régi hobbik... Motor, olvasás, zenéles, főzés, írás, vers stb... Kávézás, egy jó családot alapítani, mindent megadni majd nekik, egy igazi erős barátnőt, és ehez vezető utakat. Kérlek segítsetek nekem benne... Valami biztató szöveggel vagy valamivel, mert úgy érzem nagyon nagyon belefaradtam már