Mit szóltok 375-ös CRP-hez? Lélegeztetővel, kábítással egybekötve. Mennyi az esély a túlélésre?

1

Nem írtam: 5 hét kábítás és 95%-os lélegeztetés (100%-nál szökött a levegő a kanül mellett) mellett túlélte. De a sokkot még mindig nem hevertem ki, amikor közölték pénteken, hogy a hétvégén eldől. Nem fogom elfelejteni a szóhasználatot... "Állapota nem összeegyeztethető az élettel."

Ilyen szóvirággal kifejezni a halált... Az intenzívesek szerintem mesterfokra emelték ennek a közlését.

Objektíve tényleg érdekel, hogy mik voltak az esélyei, mert az orvosok a feleségemmel és vele úgy viselkedtek, mint akinek már annyi.

8

Egyetlen alkalommal elgondolkoztam a gyilkosság és öngyilkosság lehetőségén, a család többi tagjának ezzel biztosítva a hétköznapi ember életét. Végül elvetettem.

Jelen állás szerint azt tudom mondani, hogy nem lett volna jobb. Mindig azt vallottam, hogy a valami (bármi!) jobb, mint a semmi. Ezen sokszor tépelődtem az elmúlt évek alatt. Persze. Az az életünk tönkrement, a terveinknek lőttek, kuka. Egy újat kell élnünk. Újabb, reális célokat kell kitűzni. Az ingerküszöböm minden téren kitolódott. Amin a kollégáim bosszankodnak - és minden nap van pár új ilyen dolog -, én csak mosolygok, magamban meg kacagok. Sok mindentől boldognak érzi magát az ember, ami korábban természetes volt. És tulajdonképpen jobban érzem magam. Néha rám néz, sokat nevet, ... vicc, de ő nagy átlagban boldog. Akkor én miért bosszankodjam? Hogy mi lesz vele, ha nem leszünk neki? Ezen tilos gondolkodni, mert akkor megbolondulsz, beleőrülsz. - Mondjuk, ha mástól várnál segítséget, azt javaslom, hogy ne tedd! Ez Magyarország, itt a szakember- és segítőhiány mértéke az eget csapkodja...

8

Aki lepontozott, még sosem volt hasonló helyzetben szerintem. Maradjon is ez így!