Hiba volt ezt meglépnem? Úgy érzem más kiút nem volt. SSRI.

Nagyon hosszú ideig tartó stresszes időszakodon vagyok túl. 1 éven keresztül jártam az orvosokat extra fáradtság, kimerültség, hasfájás miatt. A nyaram rá ment, nem derült ki semmi, hogy mi volt a probléma. Aztán elkezdődött egy újabb egyetemi év. Fokozódtak a tüneteim, olyannyira, hogy nagyon sokszor rosszul lettem, már-már pánik érzés is elkapott, azt láttam magamon, hogy nagyon hirtelen fogyok. Elkaptam egy betegséget, amiből 6 hét után se tudtam kijönni. Zöld hasmenés, - 4 kg. Orvosoktól lehető leghamarabb szerettem volna segítséget kapni, de az lett az eredménye, hogy teljesen besokalltam és a szervezetem összeomlott. Nem sok minden választott el a kórháztól. Enni a stressz miatt már egyáltalán nem tudtam, az orvosok nem tudták megmondani mi van, mindegyik más betegséget diagnosztizált nálam..

Közbe persze a lelki dolgok; egyedül maradtam, elveszítettem az egyetemet,milyen felelősséggel jár ez, mit gondolnak rólam az egyetemen?, mit gondolnak a szeretteim, hatamlas önutálat, teljes céltalansá, és ráadásul a barátnőm, amikor kezdtem kicsit is javulni, közölte velem, hogy már nem azt érzi, amit régen.

Közelednek az ünnepek, és lélekben is és fizikailag is kezdtem feladni a harcot, a büszkeségem még tartotta bennem a lelket, hogy menni fog minden, de továbbra is rendkívül szorongtam és senkinek éreztem magam. El kellett mennem orvoshoz, hogy ne legyen csúnya vége az egésznek, legalább enni tudjak,ünnepeket ne töltsem korházba. Írt fel SSRI-t, amitől jobban érzem kicsivel magam, persze a tünetek kijönnek... pár napja szedem csak. Kicsit bűntudatom van, hogy ezt megléptem, de tényleg úgy érzem muszáj volt, mert teljesen egyedül maradtam a dolgokkal, nincsenek haverjaim akikkel megosszam. Véleményetek?