Mit tegyek? Ez már nagyon nem jó és úgy tűnik, nincs kiút.

Már elég régóta van ez a folytonos szomorúság, élet-undor. Amióta egyetemre jöttem,kollégista lettem,rosszabb lett. Alig tudok felkelni reggelente,egész nap lehangolt vagyok,szomorú,enni,tanulni nem tudok ezért. Sokat sírok,látszólag ok nélkül.

Jobb lenne meghalni,szabadulni ettől az érzéstől. Semmi kiutat nem látok benne. Utálok itt lenni ebben a városban,minden vasárnap sírva jövök vissza. Hiányzok az otthon és a szerelmem.

Anyukámmal próbáltam beszélni de meg sem hallja. Azt mondja belesüppedek az önsajnálatba,Ennyi a bajom,változtassak.

Próbáltam vltoztatni,de ez belülről jön. És nem sajnálom magam,mert tudom hogy boldognak kellene lennem,mégsem vagyok.

Valaki tud erre mit mondani? 20\L