Te miért dohányzol/kezdted el anno?

Különben engem se vonzott, de mivel mindenki szívta és lopkodta otthonról, ettől lett menő 12-13 évesen, csak ilyen barátom volt, szóval én is beleszívtam... semmi extrát nem éreztem.

Később 16 évesen nekem is lett egy szerelmem, aki cigizett, mellette én is rászoktam.

24 évesen letettem, nem is hiányzik màr.

A rengeteg eszem miatt.

Ált sulis koromban gombafejű, szemüveges, kitűnő tanuló kislány voltam, aki mellesleg mindent komolyan vett, semmi lazaság nem volt benne. Kőkemény antidohányos is voltam egyébként, hogy tiltsák be a cigit, meg minek szívni, meg káros...

Hadd ne mondjam, hogy az ált sulis oszt.társaim halálra cseszegettek. Komolyan pokollá tették az életemet anno :-/

Olyannyira, hogy Újpesten laktam (meg lakom most is) és Kispestnél közelebb be sem jelöltem középsulit. Végül a 18-ba vettek fel első helyen. A nyolcadik utáni nyáron változtattam magamon, kicseréltem a ruhatáram, hagytam megnőni a hajam, vettem új szemüveget divatosabb kerettel (azóta már kinőttem és jól látok). Megfogadtam, hogy próbálok szociálisabb lenni, lazábban állni az élethez. Némi aktuális slágert és akkoriban menő filmet is hallgattam/néztem a nyáron a klasszikus regények és a negyven éves zenék mellett.

Be is jött, befogadtak, az első pillanattól lettek bnőim, nem cseszegettek, szerettek. Én meg féltem, hogy kikerülök a baráti körből, hogy megint bántani fognak. Minden hülyeséget együtt csináltam velük.

A cigizést is. Kilencedikes gólyabálon ittam életemben először alkoholt, nem sokat, de én azt is megéreztem. Bár sztem józanul is igent mondtam volna. Kimentünk páran cigizni. Két lány volt az osztályban, akik már cigiztek, az egyik nyolcadikos kora óta dohányzott, a másik (akkor még) csak buliban gyújtott rá. Mi többiek abszolút dohányzásszüzek voltunk. A két csaj adott mindenkinek cigit, én meg persze rágyújtottam velük, eszembe sem jutott volna kimaradni. Szerencsétlenkedtem az öngyújtóval, ami mellesleg tűzköves volt, nem is gombos, életemben először cigiztem, magyarázta a két csaj, hogy hogyan kell tüdőre szívni, azt hittem kiugrik a tüdőm, nem is valami gyengébbel kezdhettem... A szédülést viszont bevallom tetszett :-) Az utolsó pár slukk már baromi rosszul esett, el is dobtam a végét.

Utána ez a két csaj elkezdett időnként kínálgatni cigivel. (A másik elég hamar rendes dohányos lett.) Mindig elfogadtam, már simán ment. Aztán nagyon hamar (egy hónapon belül) állandó program lett a reggeli cigizés. Voltunk az osztályból egy hárman-négyen, akik akkor kezdtük el, meg ennek a két csajnak voltak felsőbb éves (tizedikes) bnői, ők vártak engem minden reggel a Határ úton. Feljöttem a metróból és együtt gyújtottunk rá az 50-es villamos végállomásánál. Aztán hazafelé is cigiztünk egy "jót", amint leszálltunk a villamosról. Aztán én le a metróba, ők meg szintén haza. Elkezdtünk beleadni pénzt a cigibe, aztán közösen szívtuk, egy idő után vettem magamnak sajátot. Aztán eljött az a pillanat, amikor unatkoztam egyedül és rágyújtottam. Úgyhogy egy jó öt éve dohányzom már :-/

A mai napig nem tudom, mi lett volna ha nemet mondok. Sokkal több pénzem lenne most és a tüdőmet sokkal szívesebben megnézném (most semmi pénzért nem pillantanék bele xD ). De mondjuk, h a társasággal mi lett volna az egy jó kérdés. Akkor is befogadnak, akkor sem kezdődik újra a csesztetésem, ha nem kezdek el dohányozni velük? Sosem tudom már meg...

Azt tudom, hogy most húsz évesen hiába próbálok leszokni :-/