Mi a véleményetek a kiterjesztett hatáskörű ápolókról?

A kérdésben ugyan nem írtam, de egyébként jómagam hatodéves orvostanhallgató vagyok és a kommentelő kollégákhoz hasonlóan engem is inkább felháborít, mint sem örülnék neki.

Kezdve ott, hogy az egyetemeken kb 300-320 pont bekerülni ápolói szakra, míg orvosi egyetemre 430. Csak az összehasonlítás végett gyógytornásznak több, mint 400 pont kell. Pontosan nem néztem utána, de valószínűleg így nem is kell emelt szinten érettségizni (2 tárgyból), ahhoz, hogy valakit felvegyenek. Tehát egy orvos alsó hangon 10. osztályban elkezd arra készülni, hogy egyszer hosszú évek múlva, orvossá váljon. És hozzáteszem, akiket felvesznek 1/5 része nem is lesz az soha. Ilyen körülmények között szó szerint nevetségesnek tartom, hogy valaki 4 év ápolói képzés után MÁSFÉL év mester képzés után, orvosi feladatokat végezzen. Ugyanis, ha valaki az alapot elvégzi konkrétan egyenes útja vezet a mesterhez, ha jelentkezik. Nem lenézni szeretném az ápolói alapképzést, de tanuljon már csak egy félévig az orvosin. A gyakorlatok során sokszor voltam ápolókkal együtt egy-egy osztályon és egytől egyig azt mondták, hogy ők ezt nem tudnák csinálni, megtanulni. Amikor ő kikerül az egyetemről semmivel sem fog többet tudni, mint egy rezidens, sőt mögötte még az elméleti tudás sem lesz meg.

Mindenki a 40 éve a szakmában lévő ápolókhoz hasonlítja ezt. Akkor végezzék el ők a mestert. Legyen az félig orvos ápoló, aki 40 éve a szakmában van. Aláírom, hogy ő tud annyit a saját területén, hogy elvégezze ezeket a feladatokat.

Azt gondolom, ha lenne külön ez a képzés egy osztatlan képzés, ahová a ponthatár tükrözné azt, hogy ide a jó képességű elszánt diákok jelentkezzenek, gondolok egy 400+ ponthatárra, illetve egy hasonló tematikára, mint az orvosi egyetemen, akkor nyugodt szívvel mondanám, hogy igen ő megérdemli, hogy ezeket a dolgokat végezze, ha mindezt kijárta. Természetesen pontosan definiált végezhető és nem végezhető feladatok ismertetésével együtt.

Sok orvos szerintem azt a kérdést már el is engedte, hogy nem fizetik meg kellőképpen őket Magyarországon, de az már a legteteje, hogy a tudásukat is ilyen mértékben semmibe vegyék és lenézzék. A ráfordított időről nem is beszélve. Korábban sosem gondoltam arra, hogy külföldön dolgozzak, mert azért tanultam a magyar emberek pénzén 6 évig, tanultam magyar orvosoktól, hogy utána valamit ebből visszaadjak és a magyar embereket gyógyítsam, akkor is ha külföldön 10x többet keresnék. De ha ez a rendszer valóban így fog működni, és az emberek tényleg szívesebben fordulnak egy APN-hez és jobban meg is becsülik mint egy háziorvost vagy bármilyen orvost, akkor köszönöm szépen nem fogok tized annyi pénzért szenvedni itthon.

Egyébként az is a tipikus magyar felfogás része, hogy a sebészeti kérdésekben nem bíznának másban, és fogalmuk sincs, hogy valójában a legtöbb műtősnő lazán elvegezne egy vakbel műtétet.