Mi a legrosszabb élményetek az egészségüggyel kapcsolatban?

1. Egyik budapesti kórházi gyakorlaton alairattak velünk egy szerződést, hogy mindennek a kórházon belül kell maradnia. Sajnos nem nevezhetem meg a kórházat, de elég ha annyit írok: áldatlan állapotok, túlzsúfolt kortermi szobák, verbalisan bántalmazó nővérek, kosz és ember és súlyos eszközhiany

2. Edesanyamra (aki gyogyithatatlan halálos betegségben szenvedett) undorító módon bánt az egyik óbudai kórház onkologiai osztalyanak fonovere, mint később kiderült, nem is lehetett volna főnővér, mert nem volt diplomája. A béna idiotaja vena nhelyett arteriat szúrt. Rengeteg jó képességű ápolót elüldözött, mert puszipajtas a foorvossal.

3. Az előbb említett helyen az egyik fejes a munkahelyemen fiatal ápolókat hozott rendkívül kellemetlen helyzetbe - köztük engem is - (verbális szexuális zaklatás, hál istennek nem fajult tovább, mert mindenki felmondott)

4. Az egyik budapesti intenzív osztályon a szemünk láttára ápolók bantalmaztak magatehetetlen beteget, aztán minket is jól leszidtak, mert próbáltunk kedvesek lenni.

5. Egy kisvárosi sztk-ban negyesevel hívták be rontgenre a várakozókat. Idegen embereknek kellett egymás előtt vetkozniuk.

6. A keleti és az Erzsébet híd kozotti szakaszon az egyik kórház elfekvő (kikérik maguknak ezt a szót, beszarás:)) olyan állapotok vannak az osztályon, hogy csodalkoznak az ott dolgozók, hogy kb senkinek sincs kedve ott lehuznia éveket. :) Természetesen a gyakorlatra érkezőket is basz...gatjak rendesen. Undorító helyről van szó, fekália szag terjeng a folyosókon. Egyszer megragadott ott egy kachexias beteg, hogy haggyjuk már őt meghalni, ilyen körülmények között nem akar élni....

7. Ugyancsak budapesti nívós kórházban a katetert a huvelybe vezették a húgycső helyett, majd ahelyett, hogy a katetert eldobták volna, ezt a kontaminalt csövet a hüvely után felvezették a hugycsobe. Nem akarom tudni milyen húgyúti infekcioja lehetett a holgynek az eset után.

8. Ordító onkológiai értéket elbagatelizalo háziorvos, ami 4 év múlva a páciense halálát okozta.

9. Agonizalo beteg nem volt elválasztva a többitől. Egyedül halt meg.

10. 1 villamos vonalán lévő kórházban egy apolonak nem nevezhető szemét állat bantalmazott egy demens beteget. Majd ugyanez az ápoló úgy oldotta meg az egyik alkoholbeteggel járó problémákat, hogy suttyomban alkoholt csempeszett be neki.

... Tovább is van mondjam még? :)

Szerencsére az eset, amiről beszélni fogok, nem olyan durva és nem is komoly betegséggel kapcsolatos, de a többi válaszoló története után talán szükség is van egy ilyen kis lájtosabb sztorira. :D

11 évesen észrevettem két fura dolgot a bőrömön, egyiket a kezemen, másikat a lábamon. Én meg a szüleim se tudtuk, mik azok, ezért kértünk időpontot bőrgyógyászatra, kaptunk is pár hónappal későbbre. A kistérségi kórházba mentünk (amit azóta már bezártak, és az 50 km-re lévő megyeszékhelyi kórházba vagyunk hivatalosak), ott vártunk 2 órát, majd behívtak. Mutattam a lábamat és a kezemet a dokinak, mire rávágta, hogy a lábamon vírusos szemölcs van, fel is írta rá a kenegetőt. Ennyivel le is akarta zárni, és már ki is akart minket küldeni. Mondtam, hogy a lábamon ÉS a kezemen lévő izével jöttem ide, és kérdeztem, hogy a kezemen lévő izé micsoda. Motyogott valamit arról, hogy nem tudja, mi az, és elkezdett magyarázni arról, hogy a másik kezemen van egy piros folt. Kérdeztem, hogy az veszélyes-e, mire mondta, hogy nem, magától eltűnik. De akárhányszor elkezdtem volna beszélni a kezemen lévő dudorról, mindig visszaterelte a szót arra a k*rva piros foltra. A 11 éves énem úgy volt vele, hogy hát a f*sz kivan, feladom, menjünk már át végre a kórház melletti (nagyon jó) gyrosozóba, mert ma még nem is ettem... a kezemen lévő izével meg csak lesz valami.

Hát nem lett vele semmi. Ott volt rajta még a következő hónapban, az azutániban és az azutániban is, míg a lábamról már eltűnt a vírusos szemölcs a kenegető révén. Kértünk újra időpontot, és reménykedtünk benne, hogy másik orvost fogok kapni. Így történt, hogy pár hónap múlva ott ültünk megint, és pár perc várakozás után behívtak. Nemhogy kiderült, hogy ugyanaz a doki lesz, de – mint utólag rájöttünk – ő volt a bőrgyógyászati főorvos (mondjuk nem tudom, hány másik bőrgyógyász dolgozott ott/jött Pestről oda).

Bement az immáron 12 éves énem az apjával, és félszegen mutattam a kezemet, hogy van rajta egy izé, és tetszik-e tudni a doki, mi az. Próbáltam minél kedvesebb lenni, hogy ne érezze magát kellemetlenül, ha nem tudná továbbra sem, mert hát az orvoslás nehéz, nem tudhat mindent ő sem. A doki azonban elsápadt, kikelt magából, és fennhangon mondta, hogy az egy vírusos szemölcs, és korábban kellett vele jönnöm, mert nemcsak veszélyes, hanem fertőző is. Apám mindig is konfliktuskerülő volt, most is szeretett volna kimaradni ebből, ezért tudtam, hogy ezt nekem kell rendeznem. Szép nyugodtan mondtam neki, hogy jöttem már a kezemmel korábban is (napra pontosan említettem, mikor), és akkor nem tudták megmondani, mi az (nem említettem, hogy pont ő nem tudta). Ő erre még inkább felháborodva elkezdett velem kiabálni, hogy márpedig még a legsuttyófalvibb bőrgyógyász is első ránézésre meg tudja mondani, hogy az egy vírusos szemölcs és nem érti, hogy lehetek olyan felelőtlen, hogy nem jöttem azonnal, amikor megláttam a bőrömön. Erre már mondtam, hogy de hát pont ő kezelt, és hogy ő volt pont az, aki nem tudta megmondani, mire még jobban kiakadt. Már kezdtem volna feladni, mert úgy éreztem, ez vesztes csata, meg azt a k*rva kenegetőt így is, úgy is felírja, szóval tök mindegy. Ekkor azonban az asszisztense félbeszakított minket, és mondta, hogy most nézte meg a gépben, és valóban voltam már korábban itt, ráadásul pont ugyanaz a doki kezelt, és az is meg volt említve, hogy a kezemen lévő izéről nem tudták megállapítani, micsoda. Bocsánatot nem kért a doki, csak terelte a témát a szar oktatási rendszerre, de a kenegető fel lett írva, és el is tűnt a kezemről is a vírusos szemölcs. :)

Pszichiátrián,sokan körbevettek és eleve erős szorongásom es depresszióm van.Előttük kellett szarni(bocsánat a kifejezesért) egy percre se hagytak magamra még este is voltak bent nálam.egyszer úgy keltettek (épphogy kinyílt a szemem) hogy elrángattak vérvételre)azt se tudtam hol vagyok.Úgy begyógyszereztek hogy ülve is elaludtam (és ezen nevettek) meg egy teljes hét kiesett abbol az időből amig ott voltam.Fenyegettek beöntéssel és szondával is,kiabáltak velem.

És még ami rátesz hogy nem egészséges a szívem,időpontot kértek kardiológiára nekem az nagyon kellemetlen.Felülről le kell vetkőzni teljesen(17 éves vagyok,es egyébként nagyon szégyenlős)

A másik oldalról is kellemetlen tud lenni a - nem tudjuk, rosszul írjuk fel - dolog.

Engem most a szabadságolások idején az osztályról rángattak le asszisztensnek a rendelőkbe, a belgyógyászat összes rendelőjét végigjártam, jogosultság nélkül EKG-zok, adok be sc. injekciókat. (Bár némelyik nővér lazán felcseréli az elvezetéseket, ő meg EKG-zhat)

Természetesen receptet is rontottam, ami miatt balhéznak a gyógyszertárban, a háziorvosnál, 15 perces gyorstalpalóval a fene se tudja, hogy milyen számokat írjak melyik vércukormérő csíkhoz. Ráadásul egy orvos visz 2 szakrendelést egyszerre, 6-8 órát pisilni nem tudunk kimenni, egyébként is kb. meggyilkolnak, ha kiteszem a lábam a wc irányába.

És akkor én vagyok mindenért a hibás, amiért 200-at kereső asszisztensként bármilyen laboreredmény nélkül nem akarom felújítani a korábbi inzulinját, mert az a "qrva" (lásd doktornő) valami új sz..rt adott neki.

Mondjuk különösebb hiba nélkül is mindig balhézik valaki, pl. mostanában egy 90+ éves elhunyt hozzátartozói szedték le a fejem, pedig nekem a papírjain kívül közöm nem volt hozzá, de azt láttam, hogy az állítólagos - este még kapált - anamnézishez képest reggel moribund állapotban volt. De mi öltünk meg mindenkit.