Miért kegyetlenek itthon az orvosok?

Ez egy általában véve is bántalmazó társadalom, bántalmazó kultúra. Messze vagyunk Európától sajnos, és távolodunk.

Előre Megyünk Nemhátra, szembe a forgalommal az autópályán.

Ezt egy másik kérdésre írtam válaszként, de ide is bemásolom.

Unokatestvérem orvos, ő egyszer elmagyarázta, miért van ez, hogy a magyar orvosok többsége csak egy darab húsnak nézi a betegeket. Ő az oktatási rendszert tartja hibásnak. Az orvostanhallgatók hozzászoknak, hogy tálcán van kínálva nekik a páciens. Ugyanis a betegek azzal, hogy bemennek egy oktató kórházba, elfogadják, hogy akár orvostanhallgatók is ott lehetnek a kezeléseknél, beavatkozásoknál. Még akkor is, ha azt a beteg megalázónak tartja. Ő Németországot hozta fel ellenpéldaként. Ott az orvostanhallgatónak kell betegeket "szereznie", így megtanulja az alázatot, a betegek tiszteletét. Persze ettől függetlenül ott is lehetnek bunkó orvosok, ahogy Magyarországon is vannak nagyon normálisak. Az unoktestvérem révén nem eggyel jóban vagyok, mert van egy közös hobbink,így gyakran találkozunk.

Azt hiszem, ez egy nagyon komplex kérdés, nem lehet csak egy irányból megközelíteni.

Egyrészt nagyon nagy az orvoshiány (és a szakdolgozóhiány is), úgyhogy nem jut annyi idő egy betegre, mint kéne. Még a magánellátásban sem. Egyszerűen nincs idő arra, hogy az orvos elmondja, hogy mit és miért fog csinálni, pedig az tényleg nagyon hasznos lenne a beteg szempontjából. Volt fogorvosom, aki mindig elmondta - de ő már nyugdíjas volt, inkább hobbiból rendelt. Ezen lehetne segíteni azzal, ha lenne egy honlap, ahol bárki elolvasná, hogy mondjuk mi történik, ha vakbélgyulladás gyanújával vizsgálják meg. A szakmai kollégium és egy szövegíró összeülne, megfogalmaznák a szöveget, és közzétennék egy hivatalos oldalon. Az orvos ez után csak annyit kérdezne, hogy az olvasottak után van-e kérdése a betegnek.

Egy másik szempont, hogy sok beteg ma már egy google-keresés után szakértőként jelenik meg, pontosan tudja a diagnózist, és követeli a szerinte megfelelő ellátást. Nyilván az orvos sem isten (sőt), de azért el kéne fogadni, hogy ő azért jobban ért hozzá, mint egy laikus egy gyors keresés után. Ezen az oldalon olvastam, hogy egy csípés után valaki bement a sürgősségire, hogy Lyme-kóros, aztán fel volt háborodva, hogy hat órát kellett várnia és az orvos csak Fenistil gélt javasolt...

Szintén probléma, hogy a magyar lakosság jó részének elképesztően rosszak az egészségügyi ismeretei, gyakorlatilag azt sem tudják, hogy van lépük és veséjük. Innen pedig nehéz nyerni...

Persze az orvosok sem szentek, sőt. Egyrészt még mindig él az a feudális eszme, hogy az orvos a beteg felett áll, az utóbbi pedig örüljön, hogy egyáltalán ellátják - mondjuk szerencsére ez már kezd kiveszni. De egyébként az orvos olyan, mint bármilyen más szakember a vízvezetékszerelőtől kezdve a gumisig - van köztük ilyen és olyan is. Az én háziorvosom például elképesztően pokróc, de remek orvos, és mivel én nem igényleg a simogatást, ragaszkodom hozzá.

#3 hozta fel az oktatást, szerintem van fejlődés azon a területen. Néhány éve egy egészen egyszerű és banális műtétre volt szükségem, amit egy friss rezidensre bíztak (az elsők között lehettem, akiket operált). A műtét előtt elmondta, mire számíthatok, a kötözések során is minden jótanáccsal ellátott, minden kérdésre válaszolt. Szóval szerintem van remény - hacsak be nem darálta a rendszer azóta...

Jelen pillanatban az a helyzet, hogy az egészségügyi dolgozók többsége nem tudja úgy végezni a munkáját, ahogy a saját szakmai szempontjai szerint elvárható lenne. A belgyógyász csak 7 napra tud ultrahang-időpontot szerezni a betegének, a pszichológusra rákényszerítik a 30 perces üléseket és még sorolhatnám. Ez mindannyiuk számára meghasonlást jelent, és mivel semmi segítséget nem kapnak, sokan bezárkóznak, felöltik a cinizmus kabátját és a betegen vezetik le a kognitív disszonanciát.

Nem jó ez, nagyon nem. De elsősorban nem a betegekkel találkozó egészségügyisek felelőssége.

Szia!

Én orvostanhallgató vagyok, és szerintem a következő a helyzet.

Magyarországon borzasztó kevés az orvos és a nővér, ezért egy betegre lényegesen kevesebb idő, egy orvosra/nővérre pedig lényegesen több beteg és teher jut.

Ebből egyenes úton következik a beteg oldalon az hogy az orvos alig foglakozik vele mert nincs ideje nem magyarázza el hogy mit miért csinál, siet, nem tőrödik a beteggel stb., az orvos oldalon meg az hogy folyamatosan jönnek és jönnek, és nincs aki segítsen, nem tud pihenni, állandóan dolgozik, feszült és kiég.

Pedig egyébként az orvosok mindig a lehető legjobban próbálnak ellátni mindenkit, csak ez az egyén szintjén nem érződik, mert vele konkértan alig foglalkozott.

A megoldás pedig egyszerűen az lenne, ha olyan béreket adnának amivel itthon tartják / haza csábítják az eü szakembereket, csökkenne a terhelés, és javulna az ellátás.

Dehát ez nem prioritás jelenleg drága hazánkban...:)

Nyilván szerepet játszanak emberi faktorok is, vannak akik azért mennek orvosira mert vonza őket a hatalom, ők egyébként is bunkók lennének, de azért ebből jóval kevesebb van.