Pszichiátrián mivel foglalkozik egy pszichológus?

Ahhoz, hogy teszteket végezz, el kell végezned különböző kurzusokat, vagy legalább eü/klinikai szakpszichológusnak kell legyél.

Személyiségzavarokra NEM jó a Rorschach teszt, ez inkább poszt traumás stressz és egyéb szorongásos zavarok/panaszok kiderítésére/megértésére szolgál. De ez ma már egy elavult szemléletnek számít, főleg külföldön.

Egyébként ha sima pszichológusról van szó BA-val, az nem csinál se többet, se kevesebbet mint egy mezei pszichológus. Kb. Olyan teszteket vehet fel, ami nem licenszelt (esetleg mmpi ami szintúgy elmaradott) tehát ilyen tini magazin önkitöltős semmitérő kérdőívjére gondolj. Amit még csinálnak esetleg az egyéni konzultáción kívül, az vmi előadás pl. kapcsolatokról, a gyászról stb... és esetleg egy kisebb csoportos beszélgetést lefolytat. Intézménytől, és osztálytól függően esetleg tart vmi csoportos „terápiás foglalkozást”, de ahhoz nincs meg a szakmai jogosultsága/kompetenciája, hogy pszichoterápiás intervenciókkal kezelje a betegeket, a konfliktusokat is nehezebben birkózik meg.

Röviden: egy társalkodónő vagy magasabb fizetésért, eléggé limitált szakmai kompetenciával. Ja és többnyire a kórházak kijelölt pszichiátriai osztálya (főképp vidéken), inkább hasonlít egy geriátriára/elfekvőre. Aktív osztályokon (pl. mozgásszervi rehab, neuro), meg azzal fogsz szembesülni, hogy a legtöbben lenézik a szakmádat, és hangosan kifejtik a véleményüket (agyturkász effektus). Nem egy hálás munkakör, és más szakma csoportokkal is lesz ám kisebb konfliktus, ha pl. általános pszichológus leszel, aki rohangál az osztályok között + ugye, ott vannak a járóbetegek is. Mivel a legtöbb helyen (szakképzett) pszichológus hiány van, ezért várható az, hogy nem csak pszichiátrián fogsz tevékenykedni.

Elmesélem a saját élményem (gyerek)pszichiátriai pszichológussal:

Első alkalommal kb. 5 percet voltam bent, kért tőlem pár rajzot: fákról, családomról, magamról, többet mindből.

Másnap kielemeztük a rajzokat, meg picit beszélgettünk. Vagyis csak beszélgettünk volna, általában egy-egy kérdés után jött több percnyi kínos csend, míg leírta a válaszom. Ha meg néha megszólalt, ilyen szép beköpések hagyták el a száját, mint pl.: szüleim minek házasok?

Pár nappal később, mikor visszakísért egy lányt terápiáról a közös helységbe, azt mondta nekem, pár perc és jön értem. Ekkor láttam utoljára, soha többé nem szagolt felém. Két hétig voltam kórházban és ebből kb 35 perc volt, amit velem foglalkozott.

Az orvosom nagyon rendes volt, naponta többször rám nézett, de ezt a balfarok szerencsecsomagot pont sikerült kifognom.