Mi a véleményetek arról, hogy szerintem az egészségügyben, Magyarországon leginkább a személyzettel van a legtöbb probléma és ez nem a pénz kérdése?

Véleményem szerint ez már a következmény, nem az ok.

Persze, szar dolgozók mindig is voltak, akár az eü-t nézzük, akár mást. De hattól a pár embertől most tekintsünk el.

Az orvosok és a nővérek rengeteget dolgoznak, iszonyatosan kevés pénzért. Emiatt túlhajszoltak, kimerültek. Plusz az anyagi dolgok eléggé kihatak a munkájukra is, hiszen ha azon kell aggódni, hogy lesz-e pénze befizetni a számlát, akkor nem biztos, hogy egész nap mosolyogni fog.

Az eü szarban van, semmire nincs pénz, rengeteget kell várni egy-egy szakrendelésre. Erről nem a dolgozók tehetnek, a betegek mégis rajtuk töltik ki a dühüket, ha éppen több órát kell várniuk a rendelő előtt.

Már alapból ellenségesen mennek be, amihez már az orvos sem tud feltétlen jó pofát vágni.

Sajnos igen is pénz kérdése. Ha rendesen megfizetnek, akkor te is jobban tudod végezni a munkád.

Gondolj bele, hogy ott vagy 25 évesen, baromi sokat dolgozol, egész nap pelenkázol, szaladgálsz, kimosod a szart a betegek alól. Szeretnél családot, gyereket, de 90-100 ezer forintból egyszerűen gondolni sem mersz rá, mert miből tartanád el?

Nem hiszem, hogy ehhez mindennap jó pofát tudnál vágni.

Mint mondtam, sok paraszt ember van, de nem csak az eü-ben.

Csak ott jobban feltűnik. Ha a boltban bunkó veled vki, az nem hagy olyan mély nyomot. Persze az igaz, hogy olyanokat tényleg nem kellene alkalmazni, aki nem tud normálisan hozzászólni egy beteghez. De mivel alig van ápoló, nem lehet válogatni.

De rengeteg kivételt is tudok mondani, csak őket nem veszi észre senki.

Gyakorlat miatt egy hónapig voltam kórházban, és egyetlen egy nővér volt bunkó, pedig sokkal találkoztam.

Mikor betegként voltam kórházban, akkor is minden egyes dolgozó normálisan viselkedett velem, kedvesek voltak.

Én dolgoztam fél évig egy hetedik kerületi belgyógyászati osztályon,mint segédápoló.Jórészt a kollégáim rendesek voltak,csak egy szemét dög volt.

Képzeld el,hogy napi 12 órában állandóan vigyázban kell lenned és 30 betegre figyelni,ellátni....Hibákat nem követhetsz el,mert belehalhat a beteg.Ergó:le vagy terhelve,nagy a felelősséged és mindezek mellett szart se keresel,pedig kidolgozod a beled.Van hogy nincs időd udvariaskodni,vagy már nincs erőd hozzá.Én csak fél évig csináltam és nagyon nehéz volt.Én azért tűntem jófejnek,mert ha már nagyon nem bírtam,akkor dúdolásztam stresszoldásként.Ha ezt valaki már 10 éve csinálja,aakor belefásul,kiég.

Az orvosoknál hasonló a helyzet.Van egy idókeret,amin belül X-embert meg kell vizsgálni,rendelni is kell no meg vizitelni.Nincs sok ideje jópofizni,csak a lényegre térhet ki ennyi idő alatt.

Több embert kéne foglalkoztatni normális bérért.

Amikor betegek vagyunk, mi vagyunk türelmetlenek követelünk, elvárjuk a legideálisabb ellátást, és tudatlanok vagyunk, mert alapvető eü. ismereteink hiányoznak, romboljuk testünket és elvárjuk, hogy az orvosok azonnal megoldják azt, lehetőleg úgy, hogy nekem semmi erőfeszítésembe ne kerüljön.

Amikor mi dolgozunk, figyelmetlenek vagyunk a betegekkel, alapvető empátival sem rendelkezünk, hogy beleéljük magunkat a helyzetébe, önteltek vagyünk, kioktatóak, lenézéssel leplezzük hibáinkat, kudarcainkat agresszióba fojtjuk.

Pontosan azt kapjuk, mint amit beleteszünk. Ilyen országnak ilyen az egészségügye.