Ti mit gondoltok az Orvosokról?

Nagyjából azt gondolom, hogy arrogáns, pökhendi, lekezelő pénzéhes sarlatánok. Általában persze tisztelet a kivételnek. A gond azzal van, hogy a kivétellel még nem találkoztam.

Rosszat viszont tapasztaltam ezerszer, nem akarom ecsetelni. Igazán az okok, hogy miért ilyenek nem érdekelnek, mert tisztességesen fizetem a fizetésemből az ellátást, amiért tisztességes szolgáltatást várnék, és legalább néhány szavas tájékoztatást a vizsgálat végén.

Nem kapom meg. Ha elmegyek sztk-ba, az orvos közli, hogy itt /kórházi szakrendelés/ nem tudja ezt megcsinálni, menjek vissza délután a magánrendelésére. Hát meg a jó édes an-a ment vissza. A magánrendelés ugyanabban a rendelőben van. Hányszor fizessek egyvalamiért? Szóval szerintem jól látod.

Az is érdekes, én írtam ki egy kérdést a múltkor, amiben szerettem volna ezeket a kivételeket gyűjtögetni országosan, hátha vannak ilyenek. Egy válasz se született.

Mi a véleményem? Kicsit bennfentes vagyok, sok orvos ismerőssel, jómagam pedig fogorvos leszek. Viszont, a mai orvosok nagy része bizony lelketlen. Sokaknak csak tetszik a "dr" a nevük előtt, más a pénzre hajt.. és bizony a betegek hozzáállása ki tudja ölni a lelket egy orvosból (tisztelet a kivételnek). Hát még a magánpraxis! Oda jutottunk, hogy akkor kedveskednek és nyájaskodnak, ha pénzt látnak- ez pedig méltatlan. Nem orvoshoz méltó. Olyat még nem hallottam, hogy valaki direkt rontott egy SZTK-s betegellátáson, mert a páciens nem adott neki pénzt, de tény, hogy sérelmezik. Szomorú.

Én ugyanúgy kezelek minden pácienst, nekem senki sem több vagy kevesebb. Nem mondom azt, hogy idővel én aztán sosem leszek pénzorientált, de remélem nem! Szeretem a munkámat és a hálás betegeket. Nekem egy "köszönöm" elég fizetség. De persze, mint rezidens, mit ugráljak?

Szóval pénz beszél, orvos ugrik. De tisztelet azoknak az orvosoknak, akik valóban önzetlenül, zokszó nélkül végigtalpalják az évtizedeiket, betegcentrikus, lelkiismeretes munkával. Mert ilyen is van, hála az égnek!

Magának pedig jobbulást!

Azért a probléma elég összetett. Szerintem aki nincs benne, vagy egy közvetlen családtagja nincs benne, az nem is láthat igazán bele.

Az egészségügy haldoklik. Nincs pénz szinte semmire. Sem arra, hogy a dolgozóknak tisztességes fizetést adjanak, se az ellátásra.

Hiába akar lelkiismeretes lenni egy doki, ha meg van szabva, hogy arra a napra x forint van. Többet nem kap a kórház, gazdálkodjon abból.

Hiába szeretne minden betegre fél órát fordítani, hogy rendesen kikérdezze és ellássa, ha közben 100-an várnak kint az ajtó előtt. Egyszerűen nincs idő rá.

A kevés fizetés meg persze, hogy meglátszik az emberen. Nem meglepő, ha nem tud koncentrálni a dolgozó, ha közben azon gondolkodik, hogy hónap végén hogy fizeti be a számlát.

Az sem meglepő, ha elcsesz vmit, mert már 48 órája dolgozik pihenés nélkül. Naná, hogy hulla fáradtan nem lesz olyan türelmes, mint kipihenten. Ugyanis sok a beteg, kevés az orvos.

Ehhez még hozzá jön az is, hogy betegen az ember érzékenyebb. Ha a boltban bunkó veled az eladó, azon maximum 10 percig bosszankodsz, aztán elfelejted. De ha az orvos bunkó veled, biztos, hogy egész életedben azt fogod emlegetni.

Ha meg normálisan végzi a dolgát, sokszor észre sem veszed, mert az "természetes". Így ha mondjuk 10 alkalomból 9-szer normálisan bánnak veled, és 1-szer nem, akkor azt az egy alkalmat fogod emlegetni, eszedbe sem jut a másik 9.

Aztán ott van az is, hogy az egyetemen se szűrik ki azokat, akik a viselkedésük és a stílusuk miatt nem odavalók.

Aztán később a munkahelyen sem szűrik ki őket, hiszen kevés az orvos. Nem fognak vkit azért kirúgni, mert bunkó a beteggel.

Ha teszem azt normálisan megfizetnék az eü. dolgozókat, lehet több kedve lenne a fiataloknak ezt a szakmát választani. És ha egy ember helyére gyorsan lehetne másik jelentkezőt találni, akkor el is lehetne távolítani azokat, akik nem képesek normálisan viselkedni másokkal.

Nekem is vannak jó tapasztalataim, meg rosszak is. Sőt, orvosi egyetemre járok, így gyakorlatokon azért elég sok orvossal találkozom. Rengeteg van, aki normálisan, lelkiismeretesen végezni a munkáját, kedves a betegekkel, türelmes.

És igen, van olyan is, akire azt mondom, hogy "ez bizony pályát tévesztett".

És tényleg nem mentség a bunkóságra az, hogy kevés a pénz meg sok a munka, de azért nézzünk már egy kicsit magunkba.

Vajon ilyen körülmények között mi mindig kedvesek lennénk?

Mindenesetre én megpróbálok majd úgy viselkedni a betegeimmel, ahogy én is elvárnám az orvosomtól.

Kedves 3.

Igaz az amit érsz, és drukkolok, hogy téged ne tegyen tönkre a rendszer.

Megértem az érveket, de nem tudom elfogadni.

Saját példa, de rajtam kívül rengetegen dolgoznak így.

Vendéglátásban dolgoztam jó ideig. Minden péntek szombat, és kedd szerda volt az én napom.

Reggel 7-re mentem, hajnali 4-5 óra körül indultam haza, és reggel 7-re vissza. /1.5 óra alvás 20 óra talpalás, és pénzezés után. Újabb 20 óra talpalás. Ez volt a hétvége. Hétköznap Reggel 7-től, 11-ig, éjfélig mind a két nap. Mellé még a stand, az elszámolás stb.

Tudod én tényleg fáradt voltam. Mégis széles mosolyt és kicsattanó jókedvet vártak el a vendégek, és egy-egy kedves szót.

Ha egy kedves doktorra ilyen fáradtan ráförmednél, hogy menjen már, szerinted mit reagálna? Biztos nem azt nézné, hogy fáradt vagy-e, mert 30 órája vagy talpon, hanem még panaszt is tenne, márt hát ugye vele így nem lehet beszélni.

Amúgy szerintem az is tévhit, hogy minden orvosra haragszanak az emberek. Pl az altató orvosokat nagyon sajnálom. Nekik tényleg kevés a pénzük. No meg fáradtság.

Pl ha egy sürgősségin dolgozó orvos fáradt, elcsigázott az oké, no de kérem egy körzeti orvos, vagy egy szakrendelést ellátó nőgyógyász, vagy bőrgyógyász mi a teherbeverte jó életbe fárad el? Kevés a pénz?

Az is hol kevés? Pl a nőgyógyászaton, ahol a rákműtétemnek a kórházba fix ára volt? Sose adok hálapénzt. Ha az orvos elém áll az ajtóba, jelezve, hogy elfelejtettem valamit, sose mondom hogy jajj doktor úr de feledékeny vagyok, hanem közönyösen megkérdezem, mondom még egyszer a kórházba, hogy mennyivel tartozom.

Tudod mi a döbbenet? Hogy mindig jön válasz. Nem szégyenli, megmondja.

Nem merek elmenni az orvoshoz, mert sose tudom, hogy tényleg szükségem van-e arra a beavatkozásra amit mond, vagy megint le akar nyúlni. Szánalmas ez a rendszer.

5.:

Ha az orvos a kedvességért kapná a pénzét, hidd el, kedvesebb lenne. Neked a borravalód múlik rajta, neki nem sok minden.

"Amúgy szerintem az is tévhit, hogy minden orvosra haragszanak az emberek. Pl az altató orvosokat nagyon sajnálom. Nekik tényleg kevés a pénzük. No meg fáradtság."

Érdekes, én pont az aneszteszteseket sajnálom legkevésbé.

Amit én láttam a nyári gyakon: bemegy, bead 3 injekciót a branülbe, odateszi a maszkot, intubál, aztán amíg a műtét tart, játszik a telefonján, olvasgat és hangosan csacsorászik az anesztes nővérekkel.

Persze az ITO-n biztos más a helyzet, de műtőben ez van.

"egy szakrendelést ellátó nőgyógyász, vagy bőrgyógyász mi a teherbeverte jó életbe fárad el? "

A szakrendelést ellátó nőgyógyász nem csak a szakrendelést látja el. Rohangál a szakrendelés, a műtő, az osztály és a szülőszoba között. Nem kell azt hinni, hogy más dolga nincs.

A hálapénz meg utálatos dolog. Az emberek nagy része abban a hitben él, hogy minden orvosnak csak úgy szállnak a milliók a zsebébe. Hát baromira nem.

1. Rezidensnek nem ad senki hálapénzt, pedig neki lenne a legnagyobb szüksége a normális fizetésre, hogy el tudjon indulni az életben.

2. A betegek nagy része nem tud/nem akar hálapénzt adni.

3. A hálapénz 90%-a az orvosok 10%-ának a kezében landol.

Az a baj, hogy a hülye hálapénz miatt nem képesek normális fizetést adni. Mindenki úgy van vele, hogy "minek neki több pénz, úgy is ott a hálapénz". De az már nem érdekel senkit, hogy a legtöbbnek baromira nem jut belőle.

Sőt, aki tényleg jó orvos, az ugyebár el sem fogadja.

Ha vki tisztességesen meg akar élni, és nem hálapénzért akar kuncsorogni, akkor bizony elhúz külföldre. És akkor ki marad itt? Az, aki szemét módon tartja a markát.

Komolyan nem értem miért nem lenne egyszerűbb normális fizetés adni, és eltörölni a hálapénzt...

# 2-es válaszadó vagyok.

Egyet kell értsek azzal, hogy a rezindensek hol tartanak a fizetésükkel. Nekem még viszonylag jó, mint rezidens fogorvosnak (bár a főorvos úr, osztályvezető és egyéb orvosok lábtörlői vagyunk, rengeteget kell dolgozni, nincs szabadidő), de az általános orvosis, esetleg már szakosodott társainkat szétszedik! Állandóan dolgoznak, futkároznak, míg az orvosok kényelmesen hátradőlve üldögélnek az irodába, de mikor tartani kell a markukat, akkor bizony ott vannak, a rezidens neve kuss. Eleve innen indulunk ki, kevés fizetéssel, frusztráltan és leölt lélekkel.

Ezt nem a beteggel kell éreztetni, tudom. De nem könnyű nekünk se... éjjel-nappal tanultunk nagy lelkesedéssel, belelendültünk a kezelésekbe, ellátásba- meg a rideg valóságba. Nem olyan jó már orvosnak lenni. Gratula annak, aki önerőből meg tud állni a talpán, és itt marad az országban a korosztályomból.