Voltál már vha műtve? Elmeséled?

Szívműtét, 2003, Zalaegerszeg. Az őrzőben mindenki és minden tökéletes volt, de ahogy onnan kivittek... A 6 nővérből 5 olyan c@rul vette naponta 2x a vért és szúrta 3 naponta a branült, mintha büntiben lettem volna. Azt nem kívánom senkinek, csak nekik...., mert azóta már többen is jól csinálták !!

A varratszedést kibírtam, de ahogy a doki a drótokat kirántotta, hát az mindkettő éles szúrás volt pár pillanatig.

Túléltem. Ha tökéletes nem is lett, jól vagyok.

19:59 vagyok.

Zalaegerszegnek még egy pluszpont: úgy helyezték fel a katétert, hogy sem a bentléte, sem a kihúzása után semmi fájdalmat nem éreztem. Csornán és Szőnyben 2 - 2 év múlva képzetlen szadistákkal hozott össze a rossz sorsom, mert olyan fájdalmas vizeléseket okoztak, amiket az ellenségemnek sem kívánnék.

És még mondja valaki, hogy nem szerencse dolga ...

3szor mütöttek.

Az első 8évesen vakbéllel.Senki nem mondott el semmit.Kaptam injekciot,kábultam,majd műtőbe toltak ahol mindenki mesélte Szilveszteri élményeit,én meg kapkodtam a fejem és nagyon féltem.Mikor felébredtem nagyon szomjas voltam.Akkor nem varrtak kapcsozva voltam,kegyetlenül fájt a kiszedése.

Missed abortusom volt a 2.(elhalt magzat).Lábon sétáltam a műtőbe.Felfeküdtem az asztalra.Mindenki bemutatkozott és elmondták kinek mi a feladata.Persze ott is poénkodtak,én meg iszonytosan féltem.Végignéztem ahogy a kezembe benyomják az altató folyadékot,majd szippantottam párat és már az ágyamba ébredtem.

Harmadjára császár metszésem volt,spinális érzéstelenitéssel.Már ekkor kiborultam,hogy a gerincemet megfogják szúrni.Minden porcikám remegett.Itt is bemutatkozott mindenki és itt is elmondták ki mit csinál.Na itt én annyira paráztam,hogy a vérnyomásom leesett.Akkor láttam nyomkodnak belém mindenfélét.Varrással olyan 1-1.5óráig tartott.Nem tudom pontosan pedig egyfolytában a falon lévő órát bámultam.Igazábol jó volt a hangulat,csak én nagyon féltem.De jobb volt igy mintha elaltattak volna.Felszivodós varrattom volt.

01-05 16:23- hoz hasonló műtétem volt.

Kificamodott a térdem amikor én 10 éves voltam. Utána rendbe jött, de utána is kificamodott párszor és akkor a szüleim elvittek a Heim Pálba és mondták, hogy műteni kell pár napon belül. A térdemből szedtek ki egy letört csontdarabot, mert amiatt nem tudtam rendesen behajlítani a térdemet.

Injekcióval elaltattak délelőtt, és onnantól nem emlékszem semmire. Állítólag 1,5 órás műtét volt. Utána volt szörnyű: a lábam az ágy végéhez volt kikötve, és nem tudtam mozgatni.. Az nagyon rossz érzés volt. Utána nemtom hány héttel kivették a varratokat. Az eléggé fájt. Mindig mondtam, hogy "á" és a nővérke tök aranyosan mondta, hogy "mondjál bét is" :) Ez jól esett:)

Ezek után még mindig szar a lábam, nemrég történt újra, hogy kifordult a térdem, és szeretném majd az ínszalagjaimat megműtetni, mert tuti, az a baj.

Ezen kívül mandula műtétem volt 5 éves koromban. Abból annyira emlékszem, hogy amikor felébredtem az altatásból, akkor a torkomból és az orromból ömlött a vér. Úgyhogy ennyi.

Ja meg amikor először kifordult a térdem, azután 1 hónappal le kellett szívni a vért a lábamból, mert elszakadtak az ereim. Csövet dugtak be a térdemnél, aztán 1 nap múlva kiszedték. Nem volt kellemes.

Háromszor volt invazív operációm (nem tartom műtétnek egyiket sem, mert az egyik rutin, a másik kettő meg nem betegség :)).

Ötévesen a torok- és orrmandulámat vették ki, akkor éterrel altattak (kis pamacs az orr alá). Nagyon féltem előtte és sírtam. Persze nem éreztem semmit, viszont álmodtam, ami érdekes volt, kockákből átalakuló befőttesüvegek voltak benne. Utána felébredtem egy rácsos ágyban, amitől kiborultam, merthogy én már nagy vagyok, mit képzelnek, hogy kis pisisként kezelnek? Elsírtam magam, és szaladtak is a nővérkék, hogy nehogy felszakadjon a varrat, tolták a szám alá a vesetálat. Elég hamar felgyógyultam, de emlékszem, hogy éjszaka - mivel nagyon forgolódós alvó voltam - zavartam a szobatársaimat, és az indulás napján nem volt étvágyam a bableveshez. :) Hazafele menet anyukámmal pedig már jókedvem lett, és egy Beatles-szám ment a rádióban, a portán, a kapunál. :) A Szabolcs utcai kórházban műtöttek.

A másik kettő császármetszés volt, programozott, mindkettő spinális érzéstelenítéssel. Első nagyon jó volt, jól szúrták, nem volt semmi mellékhatás, a másodikat viszont mellészúrhatták, mert szinte mindent éreztem a műtét alatt és utána napokig iszonyúan fájt a fejem. Mindkét alkalommal nagyon jókat poénkodtunk a műtős csapattal, az anesztes nagyon vicces figura volt, a nőgyógyászom pedig alapban is egy arany ember. Mindkét alkalommal iszonyatosan remegtem és izzadtam, és nagyon rossz hatással volt rám az aneszt és az adrenalin... Vártam már a végét! Ami gyönyörű volt, a másodiknál sírtam, azt tudom, a gyönyörűségtől :) minden ellenére. A varratszedés mindkét esetben könnyű volt, csak két vágás és rántás, mintha fésülködne az ember. :) Belül felszívódó volt nekem is. Elsőt az aranykezű dokim, a másodikat egy nagyon kedves és szintén profi doki csinálta, tehát én kifogtam a jót. Mindkét alkalommal otthonról, a kicsi mellől kellett visszamennem varratlanításra, ami kicsit stresszes volt, nem szívesen hagytam otthon a kicsit, kicsit tigrisanya-típus vagyok. :)