Kinek mikor volt az első komolyabb kábszeres élményetek? Mikor volt és mit próbáltatok ki? Egy alkalom volt vagy azóta újra a szerhez nyúltatok? Miért döntöttetek úgy, hogy kipróbáljátok?

18 évesen próbáltam ki először a füvet. Azt nem is sejtettem hogy ilyen jó, megnyugtató hatása lesz. Az az igazság hogy akkor már komoly mentális problémáim voltak. Legfőképp nem volt életcélom, és határozatlan voltam. Olyan aki kb mindig az osztály "bohóca" volt. Ezért nem jöttek össze a párkapcsolatok sem, pedig erre nagyon vágytam. A fű hatása alatt végre nem hiányzott semmi, és csak úgy elvoltam egyedül. Jót tudtam nevetni a fehér falon is. Később elkezdtem dolgozni egy gyárban (3 műszak) de azért hogy minél több füvet tudjak venni. Idővel kíváncsi lettem hogy vajon mit tudnak más, erősebb szerek. Így visszatekintve már akkor súlyos függő voltam. 22-és 25 éves korom között aztán elkezdtem kipróbálgatni a szereket szép sorban. Eleinte az ex és a speed, de főleg a ketamin fogott meg. Bár ezeket nem használtam olyan sűrűn, így nem vettem észre hogy hogyan is működik a függőség. 25 éves korom körül próbáltam ki először az LSD-t ami egy életre szóló élmény volt. Az LSD utazásom közben átéltem egy megvilágosodás szerű élményt. Ennek következtében elkezdtem foglalkozni a buddhizmussal, és 8 éven át zen meditációt gyakoroltam. (Igazából még ma is néha meditálok, mikor nem bírok a gondolataimmal.) A sok gyakorlás után azonban rájöttem hogy nem valószínű hogy el tudom érni azt a tudatállapotot amit a papír mutatott. Még pár év (ezt már nem tudom pontosan) és elkezdtek bejönni a dizájner drogok. Eleinte a biofű, herbál volt amit éjjel nappal toltam, később a mefedron is becsúszott itt-ott. Akkor le se vágtam hogy a mefedronos élmény kb a kokain szintjéhez ér fel. Ahogy jöttek az új herbálok - kristályok én úgy rendelgettem - próbálgattam ki őket. Még pár év eltelt és már minden kevés volt. Egyszerűen olyan szintű készenlétre, boldogságokra vágytam amihez már életveszélyes mennyiségű drogokat kellett magamba tömnöm. Volt egy haverom aki akkor azt mondta van még egy szint. Hogy ha belövöm a porokat tűvel, akkor tök másképp (erősebben) adja be. Ezt kipróbáltam és az első után kb azonnal teljesen függővé váltam. Egyre hajtottam az újabbnál újabb szereket - amik belőve földöntúli boldogságot okozott. Ezzel párhuzamosan ment tönkre a normális életem. A munkahelyekre már nem tudtam bejárni, és így mindenhonnan kirúgtak. Itthon is kiderül és szüleim kidobtak. Jött a hajléktalanság, és a kint alvás a romos épületekben. Volt hogy 3 napig semmit nem ettem (előtte se sokat) és gyakorlatilag majdnem éhen haltam. Jobban hallucináltam az éhségtől mint a DMT-től, és a végsőig feszítettem a húrt. Ekkor már volt pár halálközeli élményem pl mikor túlszívtam magam biofűvel és légzésbénulást kaptam. Többször volt hogy perceken múlott hogy odaért a mentő, és újra tudtak éleszteni. Volt egy komoly mélypont ami után bementem egy bentlakásos rehabra de csak 2 hétig bírtam. Mindig is egyedül voltam, ezért erős szociális fóbiám van. A rehabról is azért jöttem ki, mert nem bírtam hogy másokkal vagyok együtt. Aztán szüleim is inkább hazaengedtek, én pedig egyénileg próbálkoztam abbahagyni ezt a fékeveszett drogozást. 33 évesen beleszerettem egy lányba, ám mindketten súlyos függők voltunk. Mégis volt még 2 szer amit nem igazán ismertünk. Ez volt a kokain és a heroin. Mindkettőt intravénásan próbáltuk ki elsőnek és azonnal függővé is váltunk. Azonban ezektől nem úgy mint a dizájner drogoktól - hanem úgy hogy több hónapnyi kihagyás után (a mai napig) nem múlt el a vágy hogy újra érezni akarjam azt az érzést. A párkapcsolatom megszűnt ezzel a lánnyal, és ő sikeresen leállt pár év múlva egy rehabbal. Én elhatároztam hogy nem megyek be rehabra, ha beledöglök sem - mert csövesként is jobban érzem magam az árokparton - mint hogy más (idegen) emberekkel éljek együtt hónapokig. Tovább próbálkozom egyedül a leszokással, de erre már nem sok esély van. Az a helyzet hogy itt vagyok 35 évesen, és semmit az égvilágon nem értem el. Azt sem tudom milyen az a "normális" élet amiért küzdenem kéne - mert csak ezt a drogos életmódot ismerem. Manapság pl szívok bikát is. Mások félnek tőle mert bele lehet halni - nekem eddig nem volt szerencsém hogy véget érjen ez az élet - ami leginkább csak szenvedésből áll. Néha jó mikor belövöm magam a különböző színű porokkal, de mikor múlik azt a boldogságot is többszörösen vissza veszi. Sokszor gyötrődtem azon hogy mi lesz így velem.. Erre is jó hogy néha meditálok, mert így el tudom engedni az ilyen pusztító gondolatokat. Már nem várok semmit. Csak azt hogy úgy legyen vége hogy minél kevésbé fájjon. Sajnos nem jöttem rá mit szeretnék ebből az életből kihozni. Nem találtam meg a társam, és azt az irányt amivel boldog életem lehetne. Folytatom az utam amin eddig is jártam. Szenvedéssel van kikövezve, de ez az az út amit már jól ismerek. Egyszer csak véget ér a rémálom...

Szerintem ebből könyvet írhatnál. Nagyon szépen és érdekesen beszélsz a drog használatáról és az egész a te szemszögedből van. Ne vedd sértésnek, de engem tényleg nagyon érdekelne egy ilyen történet részletesebben. A te sztoridnak van egy olyan varázsa, amit az embernek nem szégyellnie kéne, hanem mesélni másoknak arról, hogy az milyen érzés. Szerintem ez neked nagyon jól megy.

Mármint az első válaszoló. (3. vagyok)