Szerintetek ez igaz lehet?

Példának itt vagyok erre, 152,5 cm-nél álltam meg 14 évesen (170 és 172 centis szülőķkel, öcsém 180 lehetett, mikor utoljára láttam), sokáig nem is nőttem többet, 36-38 kg voltam, aztán 22 évesen mgyetemre mentem, egy évre rá bejelentkeztem vidékre, hofy kollégiumba mehessek, életemben először éltem viszonylag stresszmentesen és boldogan, pár év múlva aztán kiderült, hogy már 156 cm vagyok. :)

Nyilván többtényezős a dolog, amikor állami gondozott voltam egy ideig, nem sok magas lányt láttam, kimondottan aprót annál többet, de ott azért befigyelt a gyalázatos élelmezés, meg sokuk származott nemzedékek óta alultáplált családból.

Magától, edzeni fáradt és gyenge voltam, tápkieget nem szedtem, talán néha C vitamint.

igazából nem tudom, 23 és 30 éves korom közt mikor is nőttem azt a 3,5 centit, de most, hogy így rákérdezel, összesen több mint egy évet töltöttem Indiában, nem állítom, hogy ott aztán 100%-ig elmúlt a szorongásom, meg hogy semmi stresszforrás, de azért ott tényleg nagyon jó volt ebből a szempontból is, meg mégiscsak környezrtváltozás, olcsón lehetett jókat enni kajáldában, szóval az sem vokt h fáradt vagyok normális ételt készíteni, elég sokat gyalogoltam is hegyről le, hegynek fel, jobb levegő... gyanús, ennek köszönhető a növekmény.

Most töltöttem be a negyvenhatodikat. Bezzeg most már egészségesen eszem, tápkiegezek, lehetőség szerint mozgok, de kicsit elkéstem, a legkisebb gond, hogy nőni már nem fogok :D Te mennyi idős vagy és mennyire pici? Engem egyébként olyan nagyon nem zavart az alacsonyságom, pedig anyám feszt rikácsolt, hogy törpe maradok és a cirkuszban fognak mutogatni, mert ő aztán fenn hordta az orrát, amiért magas es vékony volt, engem meg háj-bájnak és seggdugasznak csúfolt, mint valami retarsált óvodás, de valahogy csak a hasam zavart, zavar most is, a magasságom különösebben nem érdekelt.

Elhittem én is, hogy nincs és nem is lesz lehetőségem, még sokkal kisebbre sem... ja, várj, a lelkem mélyén nem hittem el. Mit össze hallgattam hónapokig, milyen eszement vagyok, hogy látássérültként egyedül készülök a vadkeletre.:D Ha nagyon akarod a változást, valami lehetőség adódik, a kényelemről és biztonságról érdemes lemondani, a döntés jogáról viszont nem szabad.