Higyjek az orvosnak?

Menj pszichológushoz.

Ő talál betegséget, amit kezelhetsz.

Ez esetben a hipohondriat.

Ez pont olyan kór, hogy addig nem nyugszol, amíg nem találnak valamit.

* Higgyek

[link]

[link]

Igazából én is meg tudok ijedni. Tegnap hazaértem a munkából és belealudtam egy Youtube videóba. Arra ébredtem fel, hogy égeti valami a hasamat. Gyorsan odakaptam, de semmi sem volt ott, aztán jöttem rá, hogy ez a hasamból jön. Utána jobb oldalt hosszabb ideig éreztem az erős feszítő, égető fájdalmat.

Már lezongoráztam a fejemben, hogy ebből vakbél műtét lesz, hogy akkor mi lesz a munkával és egyebekkel, meg mikor menjek az orvoshoz - amikor egyszerűen elmúlt a fájdalom. Azóta is jól vagyok, orvoshoz nem megyek.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi volt ez, de látod, nekem sem az volt az első gondolatom, hogy lehet felfújódtam, hanem az, hogy vakbélgyulladásom van.

Szerintem ez egy pontig természetes emberi reakció. Tudod, hogy mik az adott dolog tünetei és, ha hasonlót érzel, rögtön arra gondolsz, hogy ez van neked.

Tehát odáig, hogy egyes tünetek miatt konkrét diagnózist állítasz fel a fejedben, az még elsőre elfogadható.

Ha orvoshoz mész, az is.

Viszont az, hogy nem nyugtat meg az orvos válasza, meg te is beismered, hogy hipohonder vagy, szerintem inkább egy traumához köthető.

- Kiskorodban nem érezted úgy, hogy több figyelmet akartál?

- Nem volt rokonod, aki megszállottan mondogatta, hogy ki mitől hogyan betegedett meg?

- Ha rosszul voltál, nem vokt rokonod, aki egy szimpla fejfájással már dugott az ágyba téged?

- Nem volt rokonod aki súlyos beteg volt vagy belehalt a betegségébe?

- Nem láttál kicsiként olyan filmet, ahol valaki súlyos betegen meghalt?

Általában a hipohondria vagy egy félelem miután mi magunk láttuk máson, akár filmben, akár a valóságban, hogy mennyire szenvedett valaki, azzal együtt megértjük a halandóság fogalmát és félünk, hogy mi is betegek lehetünk, sőt rettegünk, annyira, hogy megszállottá válunk. Ez kiskorban jobban hatással lehet ránk, ezért emeltem ki többször is a kicsiként szót.

Vagy pont annak a következménye, hogy így kaptunk figyelmet, törődést, esetleg pont, hogy túl sok törődést kaptunk, túlféltettek és ez belénk rögzült, hogy akkor mindig betegnek kell lenni. Már nem akarjuk a figyelmet, csak már hozzá vagyunk szokva, hogy valami mindig van velünk.

#8 "Szerintem ez egy pontig természetes emberi reakció."

Nem, egyáltalán nem termézsetes reakció, hogy egy apróságot azonnal túlgondolsz. Nyilván le lehet élni egy életet állandó stresszben, szorongással mindent túlgondolva de általában pont az ilyen mentálisan instabil egyének lesznek rákbetegek a saját állandó szorongásuknak köszönhetően (ezzel kapcsolatban számtalan kutatás látott napvilágot, amiket olvasgathatsz pl a researchgaten).