Meg tudtok bízni manapság az orvosokban?

Elég nehéz, például személyes tapasztalat miatt...

Járóbeteg rendelésen voltam két orvosnál is, mindkettő ugyanazt a kezelési módot ajánlotta, amelynek nálam nem volt hatása és kijelentették: "mást nem tudnak ajánlani".

Nem érzem magam se orvosnak se szakembernek, de utánaolvastam a problémának, találtam egy vizsgálatot, amelyet ha elvégeznek, akkor a két orvos által ajánlott kezelésről be is bizonyosodik, hogy nem hatásos, mert más okozza a problémát. Mivel ilyen vizsgálat már évtizedek óta van, a két orvosnak is tudnia kellett róla, meglepett hogy nem ajánlották fel...

Elmentem magánorvoshoz, nagyon kíváncsi voltam hogy ez alapján it fog mondani (azt, hogy "én mit olvastam és mi lenne szerintem jó" egyáltalán nem mondtam, az érdekelt: ő továbblép -e abba az irányba. A leletek átolvasása után azonnal azt kérdezte, hogy "ilyen vizsgálat még nem volt? Ebbe az irányba kellene továbblépni." - Ugyanazt a vizsgálatot mondta, amit én olvastam.

Szerintem, ha nem megyek magánba és a nagytudású főorvosnak - aki oktatási intézményben is magas pozíciót tölt be - nekiszegezem a "dehát ilyen problémával így kellene továbblépni és akkor rögtön kiderülhetne, nem?" kérdést, azt hiszem nem jártam volna túl jól...

Sajnos kettős a dolog. Mert ugye az orvos ezt tanulta, ért hozzá, műveli akár évtizedek óta. És vannak jó orvosok, akik tényleg alaposak és jó kezelést adnak. Biztos nekik is a tökük kivan hogy a sok guglizós meg facebook csoporton kiokosított páciens miket akar tőlük. Alapvetően bízom az orvosokban.

DE! Saját magamon is tapasztaltam hogy többen, inkább a háziorvosok, nem figyelnek oda mikor a panaszodat kérdezik, nem tárják fel hogy valójában mit tapasztalsz csak odafirkantanak egy receptet (ma már csak elküldenek a gyógyszertárba) aztán "meglátjuk használ-e".

Közben meg felmész ilyen-olyan dedikált facebook csoportokba (nem kuruzslós, pénzért ráolvasósra gondolok) ahol kiderül hogy amivel már 3 orvost megjártál és a kenőcstől a xanaxig már mindent felírtak neked, mégsem lettél jobban és már azt sugallják a dokik hogy csak a fejedben van a baj, igazából nem LEHETSZ rosszul napi szinten, és már pánikrohamaid vannak amiatt hogy mindenki szerint makk egészséges vagy, szóval ott a facebookon kiderül hogy mi okozza és 3 hét alatt "kikúrálod" magad egy kisebb életmódváltással.

Esetemben kezdődő inzulin rezisztencia, de mivel nem vagyok kövér, ezt egy orvos sem "sejtette". Szakorvoshoz utólag magánban jutottam el mert nem érezték indokoltnak a beutalót.

1. Intézmények között, azon belül az orvosok között is hatalmas szórás van szakmai szempontból. Minden orvos tudna olyan eseteket sorolni, amikor a kolléga "munkásságát" látva jobb esetben csak nem bírja ki röhögés nélkül, rosszabb esetben pedig fejét fogja, hogy mégis mit miért csinált...

2. Gyakran van abból gond, amikor a betegnek olyan baja van, ami nem annak az orvosnak a szakterülete, akihez fordul. Pl. egy 18 éves lány fogamzásgátlót irat fel, utána nem sokkal lázas, levert lesz. A nőgyógyász tapintja a nagyobb nyirokcsomókat, a laborokban elszálltak a májenzimek, gondolt mindenféle ritka mellékhatásra, holott a betegnek szimpla EBV fertőzése lett. Ezt egy infektológus rögtön mondta volna, de a nőgyógyász 25 éve tanulta egyetemen...

De szakterületen belül is lehetnek gondok, pl. ha egy radiológus 10 éve csak röntgent és UH-t leletez, akkor ha hirtelen CT-ben kell helyettesíteni, akkor benézhet egy cifra esetet.

3. Netes fórumokból tilos tájékozódni. A tudományos közlemények között is nagy szórás van, a kutatások mindenféle hibával terheltek, random szemezgetni közülük nem javasolt. A szakma szabályát az adott területekhez tartozó guidelineok tartalmazzák, azokat tudományos alapon komoly bizottságok hozzák létre. És gyakran változnak, mivel a tudomány is fejlődik. De ezek gyakran csak pénzért vagy regisztrációért érhetőek el (jellemzően angolul) és egy laikus jó eséllyel semmit sem fog érteni belőlük és általában iszonyú specializáltak. Természetesen, az orvosok közül sem mindenki olvassa ezeket, ami néha gondot okoz...

4. Rengeteg olyan tünet van, ami gyakran súlyosabb betegség nélkül alakul ki, de a betegnek panaszt okoz. Pl. valakinek elkezd zsibbadni a karja. Ilyenkor rögtön elkezdik kizárni a súlyos kórképeket (agyi történés, sclerosis multiplex stb.), majd a kevésbé súlyosokat, végül nem találnak semmit. Ez frusztrálja a beteget, mert az orvosok szerint minden rendben van, holott ő érzi, hogy baja van. Aztán a neten olvassa, hogy csodagombát kell enni, miközben a könnyező Szűz Mária szobrot 3x körbejárja. És tényleg meggyógyul, tudta, hogy nem értenek hozzá az orvosok. Csak a valóságban az volt, hogy elkezdett életében először teniszezni egy céges rendezvényen, a könyökénél egy kis csontkinövés megbizgerált egy ideget, aminek kellett pár hét, hogy lemenjen körülötte a gyulladás, ami épp a csodatevéssel esett egybe... De ugyanígy egy rendszeres hasfájós, fiatal nő, akinél sose találnak semmit szinte teljesen panaszmentes lesz az egyhetes biciklitúra alatt, amikor végre kifinghatja magát, de amikor visszamegy 8-18ig az irodába, akkor újra jönnek a görcsök és "biztos a glutén" a ludas...

3. hozzászóló vagyok: én személy szerint annak örülnék, ha utána se kellene olvasnom a problémámnak és nem célom senkit "leiskolázni a netes keresővel".

Azon lepődtem meg, hogy a szakterületén országosan is jól ismert orvos sem javasolta az üdvözítő megoldást és ha nem olvasok utána, rájuk hallgatok, talán életem végéig se tudtam volna meg: "van megoldás", az általuk javasolt, drága és teljesen hatástalan kezelést alkalmaztam volna.

"Netes fórumokból tilos tájékozódni."

Miért? Redditen például nagyon sok betegségre van sub, ahol emberek a saját tapasztalataikat osztják meg, hogy milyen életmódváltással sikerült elérniük a kívánt eredményt. Sok ilyenben orvos is van.

#8-asnak:

Azért, mert egyrészt a netes fórumokon bárki bárminek mondhatja magát. Nemcsak orvosnak hazudhatja magát valaki, hanem akár betegnek is, akinek épp az a "csodaszer" segített, amit amúgy (titokban) ő árul...

Másrészt, rengeteg laikus ember van, aki azt hiszi, hogy ért a témához, mert a Buci Maciban és Blikkben olvasott két cikket. És köztudott, hogy minél h.lyébb valaki, annál hangosabban osztja észt... Aztán ott vannak a konteósok minden fórumon, pl. "nincs itt rák, csak a gyógyszerlobbi találta ki az orvosokkal együtt és a kezelés öli meg az amúgy egészséges beteget". Nézd meg pl. itt a #2-es válaszolót: a saját anyanyelvén nem tudja a gondolatait megfogalmazni, de határozottan "tudja", hogy hol tart jelenleg az onkológia vagy immunológia (amúgy egyik sem egyszerű terület), illetve a hasonló kvalitású ismerőse farmakológiából annyira profi, hogy lazán felülbírálja a szakorvosok javaslatát...

Vagy nézd meg a COVID-oltás körüli mizériát: Már Mari néni 8 általánossal osztotta az észt, hogy az mRNS alapú (amúgy azóta Nobel-díjas felfedezés) vakcinák rosszak, mert ő tudja, amit tud. Közben azt sem tudja, hogy mi a különbség a vírus és baktérium között, vagy hogy egyáltalán mi is az mRNS...

Aztán vannak jó szándékú emberek, akik tényleg segíteni akarnak vagy megosztják a tapasztalatokat, de csak kavarodást okoznak. Például a "leukémia" vagy "pajzsmirigyrák" nem egy konkrét betegség, hanem ezeken belül különböző szövettani típusok vannak, ezek más kezeléseket igényelnek, valamint nagyon mások lehetnek a kilátások is (arról nem is szólva, hogy azonos szövettani típusú betegség esetén sem mindegy, hogy milyen stádiumban kerül felismerésre). Aztán a kórházban megy a kavarás, hogy "bezzeg Micikét ugyanezzel a betegséggel megműtötték, engem pedig hagynak itt meghalni" vagy "azt olvastam, hogy Xy gyógyszer segített Gizikén, akinek ugyanez a baja van, akkor nekem miért nem adják?".

Szóval, ezért nem javasolt olyan témában fórumozni, ahol akár nagyon komoly tét is lehet.