Ki és milyen arányban felelős egy tartósan beteg, ellátásra szoruló ember otthoni ápolásáért és gondozásáért abban a családi helyzetben, ahol a házastárs és a gyermekek is mindannyian önálló, nagykorú ,dolgozó személyek?

Senki semmilyen arányban, ugyanis ti nem vagytok ápolók, vagy gondozók.

Anno ötéven át gondoztam a magatehetetlen nagyanyámat apámmal közösen. Akkor megmondtam apámnak, hogy soha többé nem vagyok hajlandó senkit ápolni.

Ráment az egészségünk, nekem kis híján a munkám is, és végül úgyis otthonba kellett adni mamát.

De nagynéném tizennégy éven át gondozta az anyját, mert a nő addig élt ágyhoz kötöttként.

Nektek van saját életetek, munkátok, ergo ki tudtok fizetni egy ápolót.

A gyerekei felelősek érte. Ha az egyik gyerekénél és annak családjánál él miközben van másik gyereke is, akkor a másik járuljon hozzá anyagilag, hogy tudjanak közösen fogadni egy ápolót, aki szakember.

Lehet igényelni minden önkormányzatnál is szoc. gondozót, aki kijár az idősekhez, és segít pl. öltözködni, vagy kiváltja a gyógyszereket és nem olyan drága, mintha magánban vennéd igénybe, de kevés időre tud jönni, mert sok beteg tartozik 1-1 szoc. gondozóhoz.

Ha a másik gyerek nem fizet és egyedül kell megoldania ezt a problémát egyetlen gyerekének, akkor attól függően, hogy hány óra ápolást igényel, hány Ft-ot kell hozzáadni , vagy elég-e a nyugdíja erre a célra, érdemes ilyenkor megbeszélni, hogy végrendelkezzen, vagy írasson rá valamit arra a gyerekre, aki gondozza, vagy fizeti a gondozását, mert ez így fair.

Aki nem vesz részt a terhekben, az ne is várjon ugyanannyi hagyatékot, mint az, aki részt vesz.

Magyarországon sokan úgy érzik, hogy ciki ezt megbeszélni , tisztázni, aztán a haláleset után a hagytéknál nagyon igazságtalan helyzetek állnak elő (ezzel foglalkozom, ez a munkám). Sokszor az van, hogy ilyenkor a testvérek nagyon összevesznek.

#4

Azért hülyeség, amit írsz, mert egy 85-90 éves házastárs nem lát jól, nem hall jól, rossz a vérnyomása, szédül, fáj a lába, százféle más baja van, saját magát se nagyon tudja ellátni, ha egyáltalán él.

Nem 40-50 éves személyekről van szó, akiket segíteni kell, legalábbis a leggyakrabban is korára jut el az ember oda, hogy kell neki segítség.

A gyerek valóban tartozik azzal, hogy figyeljen oda a szülőre, ha az nem képes ellátni önmagát, akkor szervezze meg az ellátását, gondozását.

Ha van a családban munkanélküli, akkor akár családtag is ápolhatja, de ha nincs, akkor fogadni kell szakembert, meg kell oldani az idősgondozást. Ha több gyereke van az idős személynek, akkor nem egyetlen gyerek feladata ezt megoldani.