Lehet kiegyensúlyozott, boldog életet élni barátok nélkül? (Lent folytatom)

Nekem voltak barátaim. Igazi gyermekkori "igaz" barátok. Egyikük megnősült és nem hívott meg az esküvőre sem (pedig az ingyen van). Másik összejött a volt csajommal és ellenem fordította a csaj bosszúból. A harmadik megnősült és a feleségének nem vagyok szimpatikus és a többit találd ki... Nem beszéltem velük évtizede. Így nincs barátom, de nem hinném, hogy nem lenne kiegyensúlyozott az életem így is. Tehát én hiába vagyok önzetlen és odaadó barát, le sem szarja senki, és ennyi idősen már nincs "haverfelvétel"... Ezt úgy értem, hogy negyvenhez közel vagy felette már nem alakulnak ki olyan szoros barátságok.

36/F

Minden bizonnyal valahol ki kell élnie az embernek a szociális igényeit, hogy kiegyensúlyozottnak és boldognak vallhassa magát. Netán egy párkapcsolatban, illetve olyan társaságot teremteni maga köré, ahol nem áltatja magát, hanem tudja, hogy kitől mire számíthat. (Lehet ez akár egy hobbitevékenység, amit rendszeresen együtt űzöl ugyanazokkal a szimpatikus arcokkal.)

Amúgy totál megértelek, én is úgy látom, hogy az őszinte, igaz barát az ma már csak egy illúzió, amit az ember belelát valakibe, amíg nem esik pofára. Mindenesetre ne add fel! Járj nyitott szemmel, hiszen ki tudja.:) (Szerintem a lényeg csak annyi, hogy kényszerűségből ne avanzsálj "igaz baráttá" valami havernak is gyenge figurát.)