Mi történik velem? Hogyan lábaljak ki ebből?
Sziasztok. Egy kétségbeesett 16 éves lány vagyok. Úgy két hónappal ezelőtt rááltam a mérlegre. 58kg-t mutatott. Elszörnyülködtem, hisz az a 170cmhez elég sok, ráadásul eddig max. 54kg voltam. 1 hét alatt le akartam adni a felesleget, bármi áron, mert a hétvégén fürdőbe mentünk, ahol ott volt a srác aki bejön nekem. Elkezdtem nem enni, sokat mozogni. Napi 2 alma volt a kajám. Eleinte nehéz volt,de aztán nem is voltam már éhes. Büszke voltam magamra, lement 1 hét alatt 3kg... De nem álltam meg, hanem folytattam ezt az életmódot, úgy làttam magam 55-54kgsan is, hogy kövér vagyok. 2 hét után 52kgra csökkent a súlyom. Ekkor vették észre szüleim, hogy mit teszek. Orvoshoz vittek, kimondták rám az anorexiát. Lassan felfogtam én is, hogy mit teszek. De nem tudok hízni, már 48kg vagyok csak, a napi 2 alma után más kajától hányingerem van. A menzeszem se jött meg. Nagyon aggódom, hogy örökre tönkre tettem magam. :-( Pedig nem akartam, nem tudtam, mit teszek, csak amikor rádöbbentettek.
Tudtok valami tanácsot adni nekem ebben a helyzetben? Hogyan tudnék újra enni? Visszajön valaha a menzeszem?
válasza:
válasza: válasza: válasza:A szervezeted működése nem állt le, csak takaréklángra kapcsolt. Éhezteted, elvonási tüneteket produkál. Egy-két hét alatt visszaállíthatod a táplálkozási szokásaidat, és újra megjön a hőn óhajtott mensi is.
Egyébiránt meg barom vagy, hogy ilyen idióta okokból fogyózni kezdtél. Mit gondolsz, hogy fogsz fingani a srác előtt?
válasza:Ez mekkora kamu :D
Nehogy elhiggyétek!!
Kedves kérdező? és hányszor nem jött meg a mensid ezalatt az idő alatt? :DDD eccer?
Ilyennel nem kéne viccelned.
válasza:Utolsó, miért lenne ez kamu? Nem az... Ha két hónapot késik a menstruációja, és egyébként már rendszeres neki, az rengeteg idő. Legalább hetente egyszer hallok olyat, hogy "jajj, már két napja meg kellett volna jönnie"...
A kérdezőnek pedig kitartást. A legjobb tényleg az, ha lassan, fokozatosan emeled az adagokat. Most még viszonylag könnyen rendbe tudod tenni a szervezeted. Ne várd meg, hogy egész nap sapkában vagy kapucniban kelljen lenned, mert a kopasz foltokat takargatod. Az nem kellemes, tapasztalatból mondom. :) Szerintem az étvágynövelő felesleges, mert itt nem az étvággyal van baj. Azon gondolkozz el, hogy megéri-e. Ismerős számomra ez a helyzet. Nem tudom, te hogy vagy vele, de amikor én nagyon benne voltam az anorexiában, csakis erre tudtam gondolni. Minden egyes gondolatom az ételhez és a testemhez kapcsolódott. Tényleg mind. És ez pazarlás. Annyi csodás dolog történik körülöttünk... És én arra fordítottam minden energiámat, hogy minél jobban kínozzam magam. :( Annyira sajnálom az elvesztegetett időt. Most próbálok mindent bepótolni, és úgy tekintek a dolgokra, hogy ezeket mind visszakaptam. Nagyon egyhangú volt az élet anorexiásan. Csak a hatalmas kudarcok, amikor nem voltam elég vékony, és az apró, hamis sikerek, amikor kicsit fogytam. Most pedig újra (majdnem teljesen) normális vagyok, és élvezem. Tudok örülni egy finom ételnek! Komolyan. Járok cukrászdába, és boldog vagyok, amiért élvezem azt, hogy kiválasztom a legjobb, legfinomabb süteményt, és alig várom, hogy belekóstolhassak. Vannak barátaim, megtaláltam életem párját, az igazit:))), jól megy a tanulás, szeretem a szobámat, szeretek kirándulni, olvasni, írni, új kedvenc írókat, költőket felfedezni. Amíg az anorexia rabja voltam, el is felejtettem mindezt. Most újra azt érzem, hogy élek. Te nem érzed úgy, mintha egy kicsit meghaltál volna? Mintha nem lennél teljes? Mintha egy részed elveszett volna? Ha igen, szerezd vissza. :) Ne hagyd, hogy a nemevés legyen a legfontosabb számodra.
19L
válasza:Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat! Hasznos dolgokat mondtatok el nekem! És nagyon jól esnek a biztató szavak is!
ma 07:55-ösnek üzenem, hogy nem kamu. Soha nem viccelnék ilyennel!! Elég sajnálatos ez így is, és mihamarabb ki akarok ebből lábalni.
Utólag már azt mondom, inkább maradtam volna 58kg, nem is volt az sok..:( Nem kell mindenkinek a modellekhez hasonlítani. 2-3 hónap alatt nagyon megváltozott a gondolkozásmódom emiatt.
Sajnos lassan 3 hónapja lesz, hogy nem jön meg... Az orvos azt mondta, hogy ez okozza, és a hormonjaim nem működnek megfelelően, és majd ha sikerül újra rendszeresen táplálkoznom, és a szervezetem elég tápanyaghoz jut, valószínűleg meg fog jönni. Ha nem, akkor valamiféle hormonkezelésre kell járnom :( De azt nagyon nem akarom.
Amúgy tényleg az a legnehezebb ebbe, hogy beismerjem, hogy hülyeséget csinálok... Mert addig csak veszekedtem a szüleimmel, hogy hagyjanak már békén, hiszen nekem így jó. Nha mind1... remélem, javulok. Napról napra igyekszem egy-két kis apró dologgal növelni a kajámat, úgy, hogy attól még ne legyek rosszul.
ma 11:15 : De jó neked, hogy így ki tudtál ebből gyógyulni :) Nagyon erős vagy!
Amit leírtál, nálam is így van.. Minden gondolatom a súlyom, testem körül forog, másra nem bírok koncentrálni sem. Egy nagyon jó tanuló voltam, de az elmúlt hónapokban nagyon sokat rontottam, mert nem érdekelt semmi, csak a súlyom.
Mindennap ráálltam a mérlegre, ha egy picit is több voltam, mint előző nap, akkor pánikoltam, és még inkább nem ettem.
Ezen kezdek túl lenni már. A legjobb barátnőm nagyon sokat segít nekem ebben. Mostmár csak azzal van a baj, hogy nem bírok enni...:(
De remélem, minden rendbe fog jönni! Köszönöm a válaszodat neked is, és a többi hozzászólónak is! Erősítetek engem lelkileg, ezért nagyon hálás vagyok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!