Hogy lehet ez? Tényleg ennyire becsapás, az amit a könnyebb drogokról mondanak nekünk?

Amikor középiskolás voltam a közepe felé az osztálytársaim egy része elment egy olyan irányba, mitől azt hittem lezüllenek. Kocsmákba jártak, és használták a füves cigit is. De nem sűrűn. Talán kb. havi egyszer vagy még kevesebbszer.

Én akkor bár néha elmentem velük ide-oda sohasem szívtam. Féltem tőle, és őket is féltettem.

Bár akkor ők számítottak menőnek, úgy gondoltam, az idő majd engem igazol, mert én szorgalmas voltam, tanultam, nem buliztam sokat és jól éreztem magam a bőrömben.

Én továbbtanultam, ők a szakmát tették le.

Akkor se és azóta se látszott rajtuk hogy élnek ilyen tudatmódósító szerekkel. Szerintem ma már nem is használnak, bár mostanában én csak ritkán látom őket.

De úgy látszik, hogy az idő mégis őket igazolja. Ők jól, boldogulnak, jobban mint én, és jobban mint számtalan más volt osztálytársam, aki nem próbálta ezt.

Bár néha panaszkodnak, lehetne több is a fizetésük, mégis ők hamar találtak a szakmájukban munkát, nem voltak munkanélküliek, ennek hatására anyagilag is jobban állnak.

Én pl. sokáig tartós munkanélküli voltam, most seincs igazán jó munkám, ennek hatására a fizikai erőnlétem is romlott. Még az övéké nem.

Hogy lehet ez? A drogellenes kampányok alapján igazából ennek pont fordítva kellett volna történnie.

Ráadásul volt aki úgy talált munkát, hogy a egyikőjük jól elhelyezkedett, és üresedéskor beajánlotta az egykori együtt füvező barátját.

Tehát még előnyt is kovácsolt belőle.

Hogy lehet ennyire visszájára fordult az élet? Vagy tényleg ennyire nem számít, amit csináltak?

Ha lesz egy gyerekem, félteném a drogoktól, hogy tudom így elmagyarázni neki, hogy az mégiscsak rossz dolog? Hogy hátrányt fog jelenteni neki, és baja eshet tőle?