HA vérvételkor elájulok, akkor egész életemben nagy valószínűséggel ájuldozni fogok, vagy esetleg elmúlik?

Aki egyszer már elájult, azt mindig le szoktuk fektetni vérvételhez és mindenképp szólni kell, ha rosszul vagy. Nem lehet, hogy csak azért lettél rosszul, mert pl. keveset ittál aznap, vagy már nagyon éhes voltál és a vércukrod eleve alacsony volt? Vagy magától a tudattól lettél rosszul, hogy egy tűt fognak beléd szúrni? Ha az utóbbi miatt, akkor valószínűleg máskor is elő fog fordulni.

(ápoló)

Hát igen, sajna a kettő együtt is lehetett. Tudom, hogy nehéz (ha szégyen ha nem bevallom, eü-s létemre nekem is mindig le kell feküdnöm vérvételhez, mert én is tartok a tűtől, ha engem szúrnak, nem pedig nálam van a vége-és soha nem nézem végig, ahogy bennem van az a tű...), pedig tudom, hogy ez nem jár nagy fájdalommal és nap mint nap sokaknak csináljuk, de valahogy mégis. Nem tudom miért, de már kiskoromtól kezdve ez van.

Olyankor mindig megpróbálok valami másra gondolni (pl. hogy valahol máshol vagyok), ami nagyon nehéz, de amíg jár az agyam valamin, mintha gyorsabban telne az idő. Talán próbáld meg te is, de túl sok mindent szerintem ez ellen nem tehetünk.