Mit tegyek, hogy ne izguljak annyira?

Ezt találtam neked :) remélem segít valamennyire :)

Tudatosítsd és vegyél egy mély levegőt! – Először is fogadd el: Izgulsz. Mások is izgulnak, ez ilyenkor természetes. A jógik erre a helyzetre azt javasolják: végy egy mély levegőt! Tedd ezt te is! Ha tudatosan lenyugtatod légzésedet, az egész szervezeted megnyugszik. Nem olyan bonyolult, mint hinnéd! Az izgalom, ami ilyenkor jön, még segítségedre is lehet, hiszen az alapvető „pozitív stressz” fokozza aktivitásunkat, és növeli teljesítőképességünket! A félelem által keltett adrenalin-löket energikussá, lendületessé teheti beszédedet. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy az izgatottság bénító hatású, de inspiráló is lehet. Felturbózza, és energiával tölti fel az előadót. A túlságosan nyugodt, kiegyensúlyozott előadók sokszor nem képesek magukkal ragadni a hallgatóságot és beszédjük cseppet sem érdekfeszítő, hidegen hagyja a publikumot. Természetes feszültséged jól hasznosítható eszköz a kezedben; használd okosan. Valószínűleg már akkor kezd elhatalmasodni rajtad a félelem, amikor elfogadsz egy felkérést vagy a közelgő szereplésre készülődni kezdesz – a jeles nap közeledtével izgalmad egyre csak fokozódik. Ilyenkor fontod meg a következő lépést:

A félelem gyökere, amit átszínezhetsz! – Mitől is rettegsz? Mi a legnagyobb félelmed, ami ilyenkor előfordulhat? Kinek az elvárásai azok, amiknek meg akarsz felelni –esetleg úgy érzed, hogy nem is tudsz megfelelni? Tényleg a hallgatóságnak fontos, vagy benned lakik a „mumus”?

Figyelj jól: Egy egyetemi professzor éjjel mindig arra riadt álmából, hogy leleplezik, mert valójában egy laikus, aki nem tud semmit! Egy színjeles diáklány a diplomavédésén elájult, mert attól rettegett, hogy nem tud majd megszólalni. Egy híres színész az Oscar gálán egy beszéddel készült, de végül egy köszönömre is alig futotta, annyira lámpalázas volt!

Te sem vagy más! Ám amit ők meg tudtak tanulni, azt Te is megteheted! Megkeresték félelmük gyökerét. Ez néha egy korai szülői tiltás, de még gyakrabban egy gyermekkori tanári „parancs” vagy „kritika” ami olyan mélyen beég az agyunkba, hogy ott önállóan működik. Ha sikerül felderíteni a forrást, könnyen átszínezhetjük a történetet, és megszűnhet az ok. Sok dologtól lehet rettegni, de te is tedd fel magadnak a kérdést: Mi a legrosszabb, ami történhet? Ha valami eset,leg félresikerül, annak mi jelentősége lesz egy év múlva?

Mondd, vagy ne mondd, de ne játszd meg magad! – Van aki azt mondja, hogy ne mondd ki, ha félsz. Mások azt mondják, hogy fogalmazd meg viccesen – úgy is látszik, és amit kimondasz azt magad is könnyebben feldolgozod. Nem tudjuk, kinek van igaza, de annyi szent: aki megjátssza magát, hogy nem fél, de közben retteg, az elvéti a mondókáját. Nincs értelme magadnak hazudnod!

Ütesd a „szurkolókat” jó helyre – már ha vannak. A közönség soraiból ritkán elhangozhat egy-két bénító megjegyzés. Ne feledd, hogy nem lehet mindenki kedvében járni, a hallgatóság között mindig lehet egy-két savanyú uborka. Légy erre felkészülve – s keresd meg a sorok közt az ismerős arcokat. A velük való összemosolygás, szemkontaktus energiát ad a folytatáshoz. Eszedbe ne jusson a közönség ellenségeskedő tagjaira akár egy pillanatnyi figyelmet is fordítani! Persze, könnyű ezt mondani – hiszen mindannyiunk törekvése, hogy magunk mellé állítsuk az ellenségeskedő embereket is. Ezen igyekezet általában kudarcba fullad, s csak fokozza az amúgy is meglévő idegességet. Figyelmed irányítsd a kedves, barátságos arcokra.

Vetíts képet, légy pozitív! - Ahogy megtanultál félni a szereplésektől, úgy tanulhatod meg a magabiztos viselkedést is. Vetítsd e a fejedben az előadást, ahogy, hogy igenis tudod az anyagot, kellően járatos vagy a témában. Képzeld el magad, mint sikeres előadót, halld a tapsot, érezd a siker ízét!