Kinek volt már ilyen érzése?

Szia! Mintha csak magamat olvasnám :D 22 éves vagyok, 5-6 éve kezdődött, és ha rámjön egy pánikroham akkor nekem is ilyen szokott lenni (légszomj, remegés, félelem, hányinger stb.), de én soha nem szedtem rá gyógyszert, mert félek a gyógyszerektől... Magadat kell megtanulni megnyugtatni, különben életed végéig tömheted magadba a bogyókat, amik csak elfedik a tüneteket de nem gyógyulsz meg. Nekem is volt olyan több hónapig hogy szinte alig mertem kimenni az utcára, kocsiba ülni, bevásárlóközpontba menni mert rögtön jött a pánik. Rengetegszer meg kellett állni kocsival vagy ki kellett jönnöm vásárlás közbe a friss levegőre hogy megnyugodjak, de ez elmúlt, jó néha még előjön de akkor lenyugtatom magam és kész, vagy másra koncentrálok és nem figyelek oda a pánikra. Azt kell észbe tartani hogy : még soha senki nem halt bele egy pánikrohamba!! Akármennyire is érzed hogy szorít a torkod nem kapsz levegőt stb, akkor se fogsz megfulladni! Igyál pár korty vizet, vegyél lassan mély levegőt, és ha ezután se jó akkor menny ki a friss levegőre, ez segít! Le kell győzni a félelmeket, nem számít hogy sokszor elbuksz, de egy idő után sikerülni fog, csak légy türelmes! Nem kell ide pszichiáter, max pszichológus, Ő tud segíteni abban hogy megtanuld kordában tartani a rohamokat, legyőzni, és végleg leküzdeni azzal hogy kiderül hogy mi idézi is elő igazából, mi az a belső feszültség/félelem/trauma ami előidézte az egész pánikbetegséget.

Ajánlok neked egy könyvet is, amivel nagyon sokat segíthetsz magadon: Reneau Z. Peurifoy: szorongás, pánik, fóbiák Hogyan legyünk úrrá félelmünkön? Életkontroll program lépésről lépésre.

Remélem tudtam segíteni (bocsi a sok szövegelésért). Kitartást, nem vagy egyedül!

22/L